Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: -20Lépések.. »Csönd.. „És azután hangok..»ülések? Hangok!... Ő az első estén is itt volt... .veled... amikor az idegen hangot hallottam. líe tagadd...nálad volt

1... Nem volt semmisem... Nálad volt: már az első este...titokban...^s te hazudtál nekem De hiszen te olyan izgatott voltál első este...Nem akartalak nyugtalanitani Yuki!...Hogy ilyet tettél... Apám...aagedd, hogy megmagyarázzam.... Barbárok ezek mind...nem tudnak ezek semmit...semmit a napról...a mi anyáinkról...a mi lelkűnkről...semmit, a mi büszkeségünkről...semmit a gyűlöletünkről. A lelktök olyan, mint a kő...és ilyen a mi büszkeségünk ...és a gyűlöletünk is!...Az évezredek megkívánják tőled...légy büszke.. .légy kőkemény.. .te a nap leánya vagy 1.. ..Ezt kívánják tőled őseink, ezt kivánom én tőled, mert én a halottak szája vagyok...Ez az idegen egyetlen tekinteted sem érdemli meg. Ellenségünk! Néhány virágot ajándékozott nekem... s ahogy szokásaink megkívánják, ugy fogadtam, mint vendéget A mi szokásaink azt követelik, lányom, hogy apád gyilkosaival ne lakj egy fedél alatt. S ha mán a kényszer most ugy hozta, hogy ez megtörténhet — légy büszkén tartózkodó! Te tul sokat kivánsz tőlem, apáin Mi csak egyféle^képen élhetünk.. .őseink szent élet-rendjét követve...évezredes törvények szerint! Aki ezek ellen fellázad, az széttöri a..../ nem fojtatja/:Vigyél a szobámba... / Miután Yukin visszatért és a bádoghar&ngocskák csengése elcsöndesült, lassan felmegy a lépcsőkön és halkan kihivja James-t, oki vele lejön.../ Ne hozzon nekem többé virágot. És nem szabad beszélnünk sem egymással •