Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-2 1JAMES: Olyan sápadtnak látszik YUKI: Sápadt vagyok. ..az <5 tekintetüktől JAMA'S: Kiknek a tekintetétől?... YUKI: AZ ősök tekintetétől...s a törvényekitől... JAMES: Törvények!?... YUKI: Ezt ugy sem érti meg soha... ^ mi törvényeinket engedelmeségnek nevezik.. .Engedelmeskednünk kell az ősök.... a szülők...a császár parancsainak... JAMES: Miért marad egy'"házban - ahol nincs szabadság?... YUKI: Apóra magéval-t ehet et len.... JAMES: A maga tekint

etékan, Yuki, elárulja, hogy mennyire fél ezektől a láthatatlan.. .idegen hatalmaktól. ... YUKI: Ezek nem idegen hatalmak, mert ezek bennem élnek..» ugy nőttemx fel...benne élnek az érzéseimben, és gondolataimban. .. JAMES: Szakitsa el magát tőlük.. ..maga szabad,, moderná nő, Yuki.., YUKI: Pusztulásra vagyok kárhoztatva, ha fellázadok ellenük... Hogyan lehet szabad az, akinek nem szabad ugy érezni és gondolkozni, ahogy szeretne... JAMES: Az első nap óta...amiót a megláttam magát...ugy érzem... minden izében remeg a f éle lernt ől.. ,.S találkozásunk első órája óta YUKl/ halkan szavába vág/: - felejtse el azt az órát!... Nem tudom!... Ma is olyan tisztán áll előttem.. ..mint azon az első napon. Látom magát azokban a ^sxtixsx kórtermekben ... a huszadik század pestis-kórházában... / Fojtottan beszélnekx de minden szavukból, mozdulatukbó érződik a ,ély vonzódás egymás iránt...A távolból Shida furulyázása hallatszik.../ E kell felejtenünk...,/ szünet, m&gaelé néz/: De nem tudom elfelejteni...A bizottság belépett a korházba... Én az utolsó sorban mentem...mint egy figyelmen kivül hagyott diák.... JAMES: YUKI: JAMES: J