Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-19YAMAMOTO/ közbevág/mint aki az elérzékenyülését szégyenli/: Kapcsold be a rádiót... / Egy blues melódiája hangzik fel/ YUKI / megáll.../ YAMAMOTO: Táncolnak...mintha semmi sem történt volna.. Szeretnék elkendőzni az aljasságukat... Zárd el!... / Ebben a pillanatban James lép be, anélkül, hogy a zene « hangjaitól lépéseit meghallotta volna. A fiatal férfi egy negyedik virágzó ágat nyújt át a lájgaak. Yuki nem hallotta, hogy mit mondott imént az apja.../ YAMAMOTO: Yuki! Itt vagy? Yuki, nem hallasz engem?...Kapcsold ki a rádiót!... YUKl/ lecsavarja a rádiót/ JAMES/ megfordul és felmegy a lépcsőkön/De meggondolja magát és ismét visszajön, lelöki a cipőit és Yuki átnyújta neki a szalma papucsokat. Mindketten mosolyognak- szótlanul...Yamamoto a távolod lépésekre felfigyelt...dmint James megint szobájába ment — / YAMAMOTO: Lépések...Ki volt az?... YUKI: James...a fiatal Kennedy... YAMAMOTO: Mit csináltál te nála?... YUKI: Én? Hála?... YAMAMOTO: Lépéseitek közel voltak egymáshoz YUKI: Egy virágágat hozott nekem YAMAMOTO: Virágot hoz nekö? YUKI: És aztán átadtam neki a szalmapapucsokat YAMAMOTO: Honnan tudja...hogy azokat kell felvenni... YUKI: Én megmondtam neki YAMAMOTO: Mikor? Hem tudok erről... YUKl/hogy magát el ne árulja/: Még az első napok egyikén YAMAMOTO: Ő...virágokat ajándékoz neked...te beszélgetsz vele... És mindez az első nap óta!? YUKI: Igen