Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-18YUKI: De Shida... SHIDA: Te nem érted meg, hogy miért gyűlölöm ezeket a rongyokat». ...a romokat...még a dalokat is!...Mindent!... De nemsokára...már nem fogsz rajtam nevetni.../ kirohan/ YUKI: Ne feledkezz meg holnap reggel a korházról.... YAMAMOTO/ hangja kintről/: Yuki! Vigyél he! / Miután Yuki a tolószéket "behozta, elkésziti a vacsorát./ YUKI / közben mesél/: A városban már készülődnek a lámpáin-ünnepre. YAMAMOTO: Már most?... YUKI: Hiszen már csak két hét van háfcfca a halottak napjáig... A lámpion-árusok már mindenütt felállitották a bódéikat. YAMAMOTO / a visszaemlékezéstől elérzékenyülve/ Amikor még kicsi voltál, Yuki, már napokkal a halottak ünnepe előtt... esténkint a város utcáin sétálgattam veled. Azok szép idők voltak... És én még akkor nagyon vidám voltam... Folyvást a bodékhoz húztál engem...hogy megcsodáljuk a lsmpionokat és az ámpolnákat... felnevetéssel/:Némelyik ámpolna olyan volt, mint egy nagy piros hal... És mások megint, mint valami tüzes kerekek és kis napkorongok.. . 'Eft. voltak olyanok.. „amik agy csillogtak, szelid fénnyel, mint a Hold..„vagy mint a vizesések ezüstös habja... Amikor egy-egy szines papirlámpa msgis különöskép megtetszett neked, tapsolni kezdtél a kis kezeddel és kiáltoztad: nE

z kell nekem!.„.Ez kell nekem!..." Nem tudtad megérteni még, hogy ezek nem játékszerek, hanem a halottak szent emlékének jelképei... Papirlámpák a halottakért...Ebben az évben még fényesebbek mint máskor...Olyan kecses formájúak és átlátszóak...Halak ...holdak..„napok....virágok...golyók...kigyók...De én már nem tudok örülni nekik.„„és nem is kiáltom többé, hogy "ezt akarom!".../ fojtottan/: Mint a szellemek üvegszemei, villóznak a szélben.. .Mint megtört tekintetek YUKI: Y-aMAMOTO: YUKI/ kis YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: