Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-17SHIDA/ még mindig zokogva/: Hát mit csináljak? YUKI: SHIDA: YUKI: SHIDA: YUKI: SHIDA: YUKI: SHIDA: YUKI: ( SHIDÁ/fitymálva/: Betegápoló?... YUKI: No, talán mindjárt orvos akarsz lenni SHIDA: Azt soha sem lehet tudni, kiből mi lesz YUKI: Te élőiről kell kezdjél mindent, különben nem lesz belőled semmi.Először meg kell ismerned a kórházat..• .Nos, van hozzá kedved? SHIDA: Igen. De csak veled YUKI: Bersze. Én is ott dolgozom. Gyakran láthatjuk egymást SHIDÜ: Te nem értesz engem...Én pénzt fogok keresni... YUKI: Szükséged lesz já SHIDA: Szépen öltözöm majd... YUKI: A lányok majd megfordulnak utánad... SHIDA: Én orvos leszek YUKI: Akkor sok szépet és jót tehetsz majd. S annak senki sem fog jobban örülni, mint én SHIDA: Te most kinevetsz engem Szóval ajándékoznom neked nem szabad semmit?.. .Tehát.... maradsz ilyen rongyos.,. ..vagy.. . Vagy?... Vagy magad fogod megker«ni a pénzt.. ..ruhára... Énnekem kell pénzt keresni? Ha te dolgozol Én nem tanultam semmit.... Akii or tanulj.,.. Engem senki sem sziVel, senki sem segit rajtam A kórházban erős karokra van szükség. A gyerekek ágyait meg kell csinálni.. »sétára is kell vinni szegényeltet..» És nincs elég betegápoló. Gondold meg.. ..Elviszlek magammal» Talá-n tetszeni fog neked az a munka 4t Kin mi