Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356

-22Dorrit: Emmy: Emmy* De hisz már rengetegszer felolvastam ebből a könyvből, jóatyám ! Kívülről tudod... /Kezdi Fanny ruháját mosni, de ugy beszél, mintha a könyvből felolvasna/ "És milyen elbűvölően szép volt aznap a kis márkinő! Nehéz selyem ós bársony ruhájában pillangóként röpködött a bálteremben..." Látod Emmy, ugy szerettem volna, hogy megérjem az életben... hogy láthassalak téged és Fannyt is ugy, mint valami kis márkinőket... /Nedves kezével homlokából kieámit egy fürtöt, tovább mos/ ..."A kandeláberek fénye ragyogó vil'gosságot árasztott, a brilliánsok szikráztak, a legyezők kacéran susogtak, mig végül a hegedű csábos hangján megszólalt egy régi Valcer..." /halkabban/ Tip, nehogy kigyere, még nem aludt el... Dorrit: /félálomban/ Kivel sugdolózol, gyermekem? A cirmossal? Emmy: Igen aty m, a cirmossal. Tip: /halkan kilép a fülkéből, mélyen lehajolva a paraván előtt, hozzáhajol Emmyhez, a fejét odadugva/ Emmy, kishúgom... ne hidd, hogy nekem nincs szemem... ha te, a legkisebb közülünk nem lennél, valamennyien elvesztünk volna... London, az egész nagy Albion mit sem érne nélküled! Függöny