Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356

-19Emmy: Már soka» megpróbálták, de sajnos nem tehettek semmit. A baj az, hogy olyan embereknek adósa, akiknek réges-rég elfelejtette még a nevüket is. Számtalan esztendeje már annak! Atyám váltig állit ja, hogy megfizette minden adósságát, senki fiának nem tartozik. De ha kérdik tőiéiből vsnnak a nyugták? - nem válaszol, hisz egyetlen irás sinoe a kezében. Arthur: Talán... talán rejtegeti valaki? Emmy: Ez is megtörténhet. Arthur: Mondja, kis Dorrit, hogy került édesanyám h'zához? Emmy: Nem is tudom. Az ön anyja, Mr.flintwinchet küldte utánam... énmagam csodálkoztam, hogy egyáltalán tud rólam. Egy hang: /az ajtó mögül/ Ku-kucs! Ku-kucs! Emmy: /beszéd közben^ ugy mosolyog, mintha egy gyermekkel játszana/ Ku-kucs, ki van ott? Egy hang:/az ajtó mögül/ Én vagyok, kismama! A te kislánvod! #elép Maggie, egy hatvan év körüli anyóka. Amikor megszólal, valóbun koravén kislányra emlékeztet, mozdulataiban gyerekes szab&doss- 'ggal és gyermekded hangsúllyal./ Maggie: /elragadtatva/ A kis Maggie eljött az ő kismam jához! A kis Maggie segíteni akar az ő kismamájának! A kis Maggie m r n gyleány! /ügyesen takarit a szobában, mosogat/ Emmy: /Arthurnak magyarázva, aki csodálkozva nozi/ C Maggie, ... Maggie: /barátságosan/ Maggie vagyok, uram. /Emmyre mutat/ ás ó az én kismamám. láa

y Emmy: /megsimogatva Maggie kezét/ Amikor Maggie még kis^juncnk volt... Maggie: Maggie még most is kislány! Emmy: Persze, de amikor Maggie egészen apró kisgyerek volt, beteg lett, kórházba vitték. Maggie: /extázisban/ Kárházba, ugy bizony! Ahol apró, pici ágyak vannak minden olyan pici. A narancsok is... és a sült csirke. És ott járkálnak fehér doktor bácsik... Emmy: És azóta Maggie örökre kislány maradt..• Hány éves vagy, Maggie' Maggie: Mintha az én klsanyám nem tudná? Hat éves vagyok. Emmy: Maggie okos lány... Még olvasni is tud. Maggie* /mintha silabizálna/ Do-hány-tózs-de! E-gyet-len pró-bát te-gye: a Fe-ke-te Gyó-mánt pucc-pasz-tával! /Boldogan nevet/ Emmy: Maggie egymaga keresi a kenyerét. A raboknak nem szabad a váron ba menmiők... Maggie bevásárol nekik, elintézi ügyes-brjos dolgalkat. Maggie: /Arthur felé/ Klsanyám, ki ez? Egy szép herceg a mesékből, ugye