Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 31 Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Michael: Arthur: Michael: Arthur: Emlékeztek a kertemre, otthon? Nem, még nagyon kicsik voltatok. De volt egy kis kertem. Szerettem. Az egyetlen, ami tényleg az enyém volt. Most csak egy erkélyem van - és mégis - az is ugyanolyan. Ha megkérdeznétek, mi«az, ami valóban az enyém - vagy ami én vagyok - hát csak ez az. A többi az mind - mind üresség, ügy dolgoztam akkor, mint egy rabszolga, hogy a kedvébe járjak - és azóta is azt teszem. De nem enged közel a halottaságyához ... Ne gondolj rá többet. Nincs semmi jelentősége. Mindent megtettem, ami tőlem telt. És bizonyos mértékig neki könnyebb: ugy hal meg, hogy hisz a szent római jogban. Tudjátok, mi történt velem tegnap? Négy évvel ezelőtt balálra Ítéltem egy embert - a megszállás alatti pribékek egyikét, de az Ítéletet megváltoztatták és tegnap találkoztam vele, épen és egészségesen a villamoson. /Egymásra néznek és kényszeredetten nevetnek./ Nincs rajta nevetnivaló. Sokka^L kisebb dolgokért agyonlőttünk embereket, mint amit ez elkövetett. Akkor miben higyjen az ember? Gúnyt kell űzni abból, aki megpróbál igazságot tenni? Vagy az ember maga a bosszú eszköze? Nem vagyok utópista. Nem hiszek sem Istenben, sem a milleniumban. De azelőtt mindig hittem abban, hogy tisztességes ember lehetek. Jó kertész. Kihúzom a beteg növényt, hogy lehetőséget adjak az egészségesnek a fejlődés_ re. Bizonyos rendet tartok fenn. Sz volt az egyetlen indokom arra, hogy higyjek a halálbüntetésben. Mi maradt ebből? Mi maradt? Tisztességes ember vagy. Azt hiszem, az egyetlen, akit ismerek. Ha te nem lettél volna, akire néha gondolhattam, nem hiszem, hogy kibírtam volna. Miről beszélsz? Furcsa - most, hogy mondod - én ugyanezt éreztem. Egyetlen megbízható személy voltál egy törvény nélküli világban. Olyan világban, amelyben kiderül, hogy hazugság és igazság - ugyanaz. Igen, néha én is gondolkodtam rólad ... Igazán? Ti ketten, akiket mindig irigyeltem. Ti, akik a szabadságot választhattátok. Mi az én szabadságom? Ócska kis szálloda, amelyből nem mehetek el, mert nem tudom a számlát kifizetni. Csak egy ágy van benne, amin nem birok feküdni és egy ablak, amely puszta falra néz. Csak fel-alá járok és várom a sötétséget, amely mindent eltöröl. Szabadság és Pokol - a kettő ugyanaz. Hát az én törvényben lakó poklom? Ha a dolgok nem történnek bizonyos rendben, ha nem végzem a dolgom bizonyos módon és bizo-