Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354
- 3o Michael: Igen, de mindent megmondtál a házvezetőnőnek, úgyhogy a végén mégis ugyanoda jutottunk. Arthur: Soha semmit nem mondtam rólatok a házvezetőnőnek. De nem volt senki más, akivel beszélhettem volna. Ti ketten mindig ellenem voltatok. Kinevettetek és gúnydalokat énekeltetek rólam. Azt hittétek, nem hallom. De tudtam, hogy kicsúfoltok ... /Irene és Michael zavartan összenéznek./ Sohasem mondtam ezt nektek. De sohasem felejtettem el. Michael: Kicsúfoltunk? Hova gondolsz? Eszünkbe se jutott. Irene: Nem csúfoltunk ki, de - kicsit féltünk tőled. Michael: Annyival okosabb voltál nálunk - és olyan jó. Azt hittük, beképzelt vagy. Irene: Nem, nem beképzelt, csak -hát, te voltál a legidősebb. Arthur: Igen, én voltam a legidősebb. Arra születtem, hogy a nyomdokaiba lépjek. Nem is lehettem más, mint jó - egyszerűen gondolni sem lehetett másra. Szorgalmas voltam az iskolában, nagyon rendes voltam, azt tettem, amit mondtak nekem Michael: És sohasem kaptál verést. v Arthur: Ezerszer inkább a ti verésteiet! Ti legalább megvoltatok egymás számára - de én? Ki gondolkodott azon, hogy van-e szükségem segitségre, vagy sem? Miért nem kérdeztek, hogy mit szeretnék csinálni? Ki kérdezett meg, hogy akarok-e az ő nyomdokaiba lépni? Senki. Ez nem volt kérdéses. Ez magátólértetődő volt. Irene: Igen, de te mindig legjobb voltál az osztályodban. Mindig nagyon jó bizonyitványt hoztál... Michael: Amit felhasználtak ellenünk ... Arthur: Tehetek én arról, hogy felhasználták ellenetek? Nem voltam én első, még második vagy harmadik sem - csak éppen nagyon keményen dolgoztam. Mert nem mertem másképp. Még igy sem volt soha elég jó a bizonyítványom, mindig szó nélkül irta alá. De nem kérdez et t ... Irene: Akkor nem akartál ügyvéd lenni? Arthur: Nem. Irene: Mi akartál lenni? Arthur: Nem számit. Most már késő. Irene: Azért mondd meg. , Arthur: Csak kinevetnétek. Irene: Nem nevetnénk ki. Arthur: Kertész akartam lenni. /Irene és Michael zavartan nevetnek./ Na látjátok - nevettek. De ez az igazság, az akartam lenni. És még soha, senkinek nem mondtam - egy léleknek sem. Irene; N em rajtad nevetünk, drágám.
