Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 3 Ágnes nővér: Attól tartok, nincs sok remény, Arthur: Természetesen. Értem. De meddig tarthat? Ágnes nővér: Azt nem lehet tudni. Lehet egy óra, lehet huszonnégy. Még meg is gyógyulhat, \ Arthur: Lehetséges? Az ő korában, ilyen súlyos szélütés után? Ágnes nővér: Minden lehetséges. Sosem lehet tudni, Arthur: A Biró - az apám eszméletén van? Ágnes nővér: Nehéz megmondani. Tudja, beszélni képtelen, - De még mindig nagyon erős. Ma reggel a kezembe harapott, Arthur: . Mit csinált ..,? Ágnes nővér: /bizonyos mértékig büszkén mutatja a kezét/ Megharapott amig vérezni kezdtem - nézze. Meg is vert a botjával. Arthur: A botjával ...? Agnes nővér: Nem vettem észre, mert az ágya mögött volt, de valahogy kézbevette és rámütött... Fájt. Arthur: Nos, remélem, elvette tőle. Agnes nővér: Ó nem, nem merném. Dühös lenne. A kedvébe kell járni. Arthur: De mi az ördögöt akar a bottal? agnes nővér: Kopog a padlón, ha valamit kiván. Azelőtt is tette? Arthur: Miből gondolja? Agnes nővér: Lent az irodában mondták, és azt is mondták, hogy senkit sem türt meg maga mellett. Igaz ez? Arthur: Ó igen - talán - azaz Agnes nővér: De igazán fel kell már mennem hozzá, folyton ki akar szállni az ágyból és meg kell akadalyoznom. Persze ez,sem mindig könnyű. Rettenetesen erős - és ha az ember egészen egyedül van vele ,.. Arthur: De Nővér, a házvezetőnője - hol van? Volt házvezetőnője, tudom. Ágnes nővér: De biztosan már régen volt? Arthur: Lehet - nem vagyok egészen biztos benne Ágnes nővér: Talán az az asszony, aki megtalálta Arthur: Miféle asszony? Ágnes nővér: A takaritónő, aki az irodát takaritja. Hallotta, hogy a botjával dörömbölt. Nem mondta az orvos? Arthur: 3e kell vallanom, nem ismerem a pontos részleteket ... Agnes nővér: Az orvos szerint csaknem egész éjjel eszméletlen lehetett. De ma nyughatatlan volt. /A lépcső alján hallgatódzik./ Azt hiszem, most mégis elszunditott. Arthur: Alszik? Agnes nővér: Hát, nem nevezhető éppen alvásnak. Mindig nyitva a szeme.