Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 29 fekete zászlódat lobogtattad. Emlékszel, volt egy kalózlobogód? Michael: Igen - koponyával és keresztbetett csontokkal. Irene: Gondolatban mindig vérző arccal és rongyos ruhában látlak. Nekem kellett rajtad segitenem, ugy hogy ő meg ne tudja. És később is, amikor éjjel jöttél haza - kavicsokat dobtál az ablakomra, emlékszel? En voltam az egyetlen, aki tudhatta. Titokban kellett tartanunk a házvezetőnő és Arthur előtt - hátha visszamondják neki. Michael: Mindig segítettél rajtam, még lm nem is volt könnyű, dolgod. Te voltál az egyetlen közülünk, akivel ő törődött. Irene: Ez azért volt, mert bátornak tartott - gyengéje volt a bátorság. De téged szeretett. Michael: Szeretett? Engem gyűlölt, Irene: Nem, téged igazán szeretett. Te voltál közülünk az egyetlen, aki anyára-hasonlított. Mindig te voltál az ő szerencsétlen szerelme, drágám - csak nem vetted észre - és ő sem ... Arthur: /megpróbált nem odafigyelni a beszélgetésükre, először dolgozik, azután lapozgat a biró irataiban; mindig izgatottabb lesz. Hirtelen az asztalra vágja az iratokat,/ Hagyjátok abba! Irene és Michael: /egészen megfeledkeztek róla, most csodálkozva megfordulnak/ Mi történt? Arthur: Azt mondom, hagyjátok abba! ^gy szót sem akarok tovább hallani. Éjjel-nappal dolgoznom kell. Azt hiszem, jogom van egy kis nyugalomhoz. /Egy pillanatig mereven ül, azután az asztalra borul, fejét karjaiba temeti,•az összes irat fölött, A másik kettő odamegy hozzá./ Irene: Arthur ...! Arthur: Miért nem szeretett engem? miért nera enged közel a halálos ágyához? mindent megtettem - /ellöki Irene kezét/ Hagyjatok magamra, bohasem árulkodtam rátok. Ti szövetkeztetek ellenem. Mindig egyedül voltam, kirekesztve Michael: Honnan? Irene: Gyere ide ... beszéljünk róla. /Felsegíti Arthurt a székből és a villanykályha mellé ülteti. Mind a hárman odaülnek. Kint megváltozott az idő, múló napsütés és tovatűnő árnyékok jönnekmennek./ Arthur: Nagyon jól tudom, mit gondoltatok ... Azt hittétek, vele szövetkeztem - hogy mindent elmondtam neki. De ez nem igaz. Szólni sem akart hozzám. Nem volt vele személyes kapcsolatom. Ha valamit kérdezni akartam tőle, azt a házvezetőnőn keresztül kellett megtennem, -xiSo&ai: