Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 14 Arthur: Nem engedlek átmenni. Michael: Majd megmutatom neked. /Nekimegy és egyetlen ütéssel hátralöki. Ugyanakkor kigyullad a villany és Irene megjelenik a lépcsőn./ Irene: micsoda - Ó, Michael! Michael: Igen, édes nővérkém. /Kelletlenül félig kitárja karját Irene felé. Irene hozzáfut és átöleli a nyakát./ Irene: Ó, öcsikém, de boldog vagyok, hogy látlak ... /Michael megmerevedik karjai közt, kiszabaditja magát és kezetcsókol neki./ Ezt miért teszed? ü.ichael: A hölgy nem változott. Éppen olyan szép és fiatal, mint ezer évvel ezelőtt volt. Irene: Mit akarsz ezzel mondani? Michael:^Nem ezt vártad tőlem? Irene: Ostobaság! Nos, hadd nézzelek meg alaposan. Hogy nézel ki? Michael: Szidj össze. Csak egy ruhám van és inget sohasem hordok. Irene: /megtapogatja/ De egészen nedves vagy, még a hajad is ... Michael: Elvesztettem a sapkámat, a felöltőm meg a zaciban ... Van még valami, amit a hölgy tudni szeretne? Irene: Megkaptad a levelem? Arthur: /félbeszakítja/ Azt akarod mondani, hogy te ...? Michael: Milyen levelet? Irene: Nyugalom, Arthur. /Michaelhez/ De a táviratomat megkaptad. Miért nem hivtál fel? Michael: Nem kaptam meg idejében. Irene: Hogy kerültél ide? Michael: Gyalog, haüa skocsin és egy motorbicikli hátsó ülésén. Egyszer bele is fordultunk az árokba. Ülyan az ut, mint az üveg. Irene: Édes fiam ... Cseppet sem változtál. .ichael: Nem tudom, ez hizelgő-e rámnézve. Hány éves voltam, amikor tengerre szálltam? Azt hiszem, tizenöt ... Irene: Köszönöm az összes levelezőlapjaidat. De talán kicsit többet is Írhattál volna, mint a nevedet. n.ichael: Mit irhát az ember, ha husz éve nem látta a nővérét? Irene: Erről nem tehetek. Sohasem tudtam, hol vagy. Michael: Magam sem tudtam soha. így nincs ok panaszra. Arthur: Miért köröz a rendöség? Michael: Ugy tudom, gyilkosság miatt. Arthur és Irene: Gyilkosság! - Megöltél valakit? Michael: Azt nem mondtam. Csak annyi történt, hogy segítettem neki az öngyilkosság elkövetésében. De ki hiszi ezt el? Egyébként büntetendő cselekmény az, ha valakinek segítünk meghalni, amikor az illető erre vágyik^ Irene. Kinek segítettél, drágám?