Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 13 Arthur: Hogy kerültél ide? Michael: /mutatja az autostoppal való érkezést/ így. Próbáltad már? Nem, persze, neked nem KT^gmhrakyvwlikTsaot: lehetett. Arthur: Mit akarsz itt? Michael: Apám látogatására jöttem. Egyébként él még? Arthur: Igen, él. Michael: Hála Istennek, /Nyugtalanul jár körbe./ Különben, te küldtél értem? Arthur: Hem. Michael: Lrtem, Irene volt. /-egint megáll a kép előtt./ Arthur: Mit nevetsz? Michael: Gondold el, az ember felakasztja magát. Néznie kell magát. Magát és csak magát - mint egy második atyaisten. Máskülönben minden olyan, amilyennek vártam - bár már ezer éves. Az ember ide csak azért jött be, hogy verést kapjon - itt állt a bot. Csodálom, hogy most már nem áll itt. Igen, igen, boldog idő volt az, amikor még féltünk valamitől. /Megáll a tálaló előtt/ Mi ez, itt nem lehet átmenni? Arthur: A szobák mind le vannak zárva. Michael: kit mondasz? Nem maradhatok itt éjszakára? Arthur: Lehetetlen. Ez az egyetlen szoba, amelyben még van valami. Michael: Akkor leülök egy székre - vagy járkálok az utcán, mint máskor. Irene hol van? Arthur: Fent van apánál. /Michael a lépcső felé indul. Arthur elállja az utat./ Michael! Kérlek, menj, itt nincs semmi keresnivalód. Michael: Nincs itt az apám? Arthur: Nincs jogod őt apádnak nevezni. Michael: Te mered ezt mondani! Arthur: Igen, az ő nevében. Michael: Milyen jogon beszélsz az ő nevében? Arthur: Hallgass rám, Michael. Apa halálos beteg. Nem birná el a látásodat . Michael: Menj az útból, édes bátyám. Arthur: Kérlek, Michael, menj. Michael: Hogy akarsz engem innen kitenni? Rendőrt hivsz? Arthur: Ha szükséges. .ichael: Óva intelek attól, hogy megtedd. Könnyen komoly botrány lhhet belőle. Arthur: Ezért vállalom a teljes felelősséget. Michael: Tudtad, hogy az öcsédet körözik? Arthur: Körözik? Miért? Michael: Takarodj az utumból. Arthur