Strozzi, Tito: Játék és valóság; Fordította: Garami Ferenc; Q 331

-3- " A bűnöd ! Ó,te utcasarki dög ! DESDEMONA Csak bántasz,esküszöm. OTHELLO Hát nem vagy az ? ' DESDEMONA Nem,keresztény hitemre Ha "bűnös ujjak mocskától megóvni Uram számára ezt a hü edényt Lern szajhaság. Én szajha nem v%gyok . OTHELLO • ' Nem vagy lotyé ? DESDEMONA Üdvösségemre,nem. OTHELLO Hihetném !? DESDEMOEA Isten,irgalmazz.nekem ! OTHELLO Ugy hát "bocsáss^meg: én ama ravasz Velencei rimának néztelek,ki Othellonak lett hitvese. / /A szinpadon világos lesz./ LESLIE Hamis", binden mondat hamis. Lem birok vele ! /Földhöz vágja a kézirato

t*

/ KATHERINE Hogy szenvedsz. Szegénykém ... csinálok egy teát, drágám. LESLIE Hagyj békén azzal az átkozott teával ... /félrelöki Katherinét»kirohan. / KATHERINE /sóhajt. Felveszi a kéziratot»leteszi az asztalra és a rivalda felé jön./ Gyűlölöm a szinházat. Valamikor nem tudtam volna elképzelni, hogy igy meggyűlölöm. Talán hazugságnak tűnik,hogy éppen én mondom ezt Katharine Thomson a hires klasszikus szinészne. Valamikor életemet adtam volna,hogy szinészn© lehessek,de az álom átalakult valami rettenetes valósággá,ami fojtogat,ami nem engedi,hogy ugy éljek,mint a többi asszony. Mert az egész lelkemet kivárja,minden érzésemet, szeretetemet»gyöngédségemet,melyet én, mint minden asszony egy férfinek szeretném ajándékozni,egy férfinek, alti egyben a sorsom, az életem. Amikor otthon vagyunk,ugy érzem tovább folytatjuk a színházat , hazudunk, figyel jük egymást,mintha az életünk minden jelenségét a mesterségünkben akarnánk felhasználni. Ez az élet lassan megmérge-