Strozzi, Tito: Emberek az űrhajóban; Fordította: Garami Ferenc; Q 330

• -37- .... . ... _ r. ' .: ' ASTSR .. N . Re»,nem érti. Cn bizonyára Összefüggésbe hozza a szavaimat , azzal a rögeszmémmel,hogy eljussak a holdba. Mária bizonyár* beszélt exu'ői, hiszen elég alkalmuk volt a bee? éltetésre. Jem igaz t - te ekkor történt valami, aal nincsen kapcsolatban aa utazással. Magától jött*Xzen a napon amikor a meteoritok elröpültek mellettünk»...,amikor rájöttem»..». MÁRIA ' /akaratlanul közbesaól/«- Lire ? A3T2R \ V' • i . • . • I /Mária felé fordul/»- Sa végre, Maga is csatlakozik a bosiélgetésünkhoz, tria. —

S» jó« Talán segítségemre lesz,hogy Jr

m Viloimak - aki kívülről jott a mi jól Összehangolt együttesünkbe - jobban megmagyarázzuk, aire gondolok. Kabát «...ettől a pillanetttél fogva mm olyan szemmel kezdtem nézni a vállalkozásomra mint egy távoli istenségre....hanem aint valami emberi alhot uara,aaely r.jzvetlen kapoeolatban áll az emoereükel. ízzel kapta meg igazi értelmét. A viliágon Biodég valakiért tesznek valamit —és nem válásiért ! - Csodálatos felismerés volt ez ! humánus ás haladó gondolat !- Äs mégis meinyire keserű ! Arra a személyre irányította ugyanis a tekintetemet kényszerűségből - akivel enne* az eszmének a megvalósítása érdekében egyéni életűnk legnagyobb részét feláldoztuk.- Azért mondott am többes S2áoban,hogy w feláldoztuk,mert eboen egyforma szerepünk volt drdkettőnkaek, Mária. -Ugye «égért engem, Mária 7 MÁRIA lágyon rejtélyesen beszél «... Jobban szeretnémi,ha egyszerien és érthetően elmondaná,hogy mit akar. Amtm II • * . • - • i . .:: . ' ' | hagyom azivesen. Arról beszélek, amit igy hívnak — emberi lólek./il b Idegesen felugrik,legyint egyet kezével és átmegy a sain másik oldalár a/»- Iteije&en i

f

jaza van, hogy ilyen lekicsinylően legyintett a esével,doktor ur. őizonyára ín is csalódott ebben a lélekben,mint... én.... MARIA X Aalesi tervet szőtt magában és megpróbálja Aster beszédét aegaaakitani/»— szeretnék valamit mondani a professzor urnák 1 • _ ' A&ftsa . ... ' •y* '2onual,cs előbb oeiejezea ! /Ismét . árkhoa/»- gyermek voltam olyannak képzeltem el az emberi lelket mint egy átlátszó Ivegtsdarat aely állandóan a belsőnk és a vil ^aindehság között röpköd,ás ormán hozza az ember számára a magasztos érzéseket. Azt hittem, hogy egy titokzatos kis ládikó van bennünk, amelybe leülepednek a magaztos elhőtiroz isok. ,:eg voltam győződve ,hogy rossz tulajdonságaink csak a földi élet külső negmyllatko z ásrd. Mennyire csalódtam I Ugyanis i • • *' - • . Úlc.,OllVeQ

j'

.tiHlvm iWi

li

niiiml

f. ni

l t

lnliwn