Strozzi, Tito: Emberek az űrhajóban; Fordította: Garami Ferenc; Q 330

-28pontosan forditva van 1 Az amit álszenteskedve mutatunk az életben, bármennyire is csúnya 4a visszataszító, - aég taiadig magasztosabb annál a sötétségnél, amit a lelkünk mélyén takarunk, -i ermészete son mageret sea vonom ki ez alól. Attól félek,hogy az rövidesen mg fog mutatkozni. MARIA /Ismét megkísérli megszakítani Aster/»- lágyon fontos aait mondani szeretnék,professzor ur I • A 31'EH /í.'em ballgát 15ári ára/«- ISz egy szakadék, amelybe l anes is bele kell tekintar&e ! Hatalmas az az ellentét, amely beleékelte magét az emberiség iránti í xiféláldozás ós as ember kosé. - iailékezáen csak visssza, milyen gyakran szenvedtek hajótörést a haladó szociálist« eszmék mert össze ütközésbe kerülnek az ©mbar alig változott,

negativ természétével .*• M'diK. /felhevültön és energikusan a szavába vág /»- őrültség ebnen a hely- • zetoen, amelyben most vagyunk, ilyen dolgokról vitázni. AßT EH incs igaza 1 - iont most van a legjobb alkalom erre ...ilyen helyzetben kerülünk legközelebb a tényleges - hogy ugy mondjam hamisít* hatatlan felfedezésekhez, az emberi lélekre vonetkozólag.- Ha r videsen tényleg szeatől-azeabc találjuk magunkat a halállal,akkor ugy fogunk e skatulya egyik falától a másikig rohangászni,mint a vadállatok az állatkerti ketreceikoen* iaaleit még- mint a katonák akik pud félelmükben eldobálják a fegyvereiket - 1© fogjuk dobni megjátszott tuXajdons igáink hamis fátyolát. Olyanoknak fogunk «utatkőzni, amilyen k ténylegesen vagyunk. Az életoeu, a halál előtt í MAKK. let...»halál ! Csupa frázis ! ... Ismerem egyikét is másikat is. Is éppen ezért»... ASTSS ^ ; . "ppen ebben rejlik a tévedése, ön még nem tudja mi a halál. Kevesen tudják azt,mert félnek szembenézni vele. Be próbálja meg a halált -> teljes félelmetes mivoltában elképzelni« minden mosdulatui3knak,mi»den érzésünknek és minden gondolatunknak a végét, A borzalmas fogalom megva1ósulásátt mindennek a végérvényes befejezése. - Nem tudja? Még nem tudja Pedig egy ilyen pillanatot már átéltünk. Amikor a Meteoritek felénk száguldottak, valamennyien át éreztük eat, -igaz, _ hogy csak egy pillanatig. De máris ledobtuk az álarcot ...és én láttam . #... >• Miau /Végsőkig feszült hangon /»- Kit ? leadja hát ki végre,

aire, céloz ! rntm /Megáll, majd nyugodtan mondja/»- Még tul keveset tudok ahhoz,hogy határozottan meg tudjam fogalmazni végső kóvefckekistévémét.