Matkovics, Marijan: Héraklész; Fordította: Garami Ferenc; Q 298

-22az a buta Liha ! DÉIAN. És szerinted, mit kellett volna tennem, mit ? HÉRAKLÉSZ Hogy mit ? Még kérded, hogy mit ? Semmi mást, mint azt amit az az Éháliai kislány tett, akivel előtted találkoztam. - Amikor először meglátott teljes harci diszben, ebben a most már elkoptatott felszerelésemben, amely előtt mindenki hajlongott mint a nád a szélben - tudod mit tett ? - Csengő nevetésben tört ki ! DÉIAN. Szemtelen, neveletlen kölyök ! HÉRAKLÉSZ Ne beszélj igy ! A kislány nevetett és a nevetése leszedte rólam a vastagon reámrakodott hazugság réteget . És elöször láttam meg magam a kislány nevetős nyilt szemében - abban a csodatükörben - először és utoljára . Magamat láttam meg, Déianeira, magamat ! DÉIAN. Talán nem akarod azt állitani, hogy Iolé-nak Eurytos leányának nagyobb és fényesebb szemei vannak mint nekem, hogy azx ő szemében nagyobb szerelmet láttál mint enyémben....? HÉRAKLÉSZ Mennyire nem értesz meg, Déianeira. - Nem erről van most szó ! DÉIAN. Hát miről másról lenne szó, amikor a férfi egy női szemben keresi a képmását ? És husz év elmultával sem tudja elfeledni, amit benne látott ! HÉRAKLÉSZ Sohasem fogom elfeledni Iolé szemeit és nevetését . DÉIAN. Nagyon Ízléses dolog részedről, hogy előttem dicséred ezt a nőt. HÉRAKLÉSZ Bolond vagy »Déianeira ! Azt hiszed,hogy nekem az öreg,reumás,görcsöktől gyötört embernek - aki ráadásul még fáradt és álmos is - egy másik nőre van szükségem ? A szemekről van szó, melyben megláttam az igazi énemet, az emberi énemet ! Iüg minden más szemben, születésemtől fogva a mai napig - a tiédben is - csak ezt a szobrot láttam, Iolé szemében egy pillanatra megláttam magamat. Magamat olyannak amilyen tényleg vagyok ! - Rólam van tehát szó és nem őróla ! DÉIAEN. Ezek csak szavak. Ti férfiak, -amikor nőkről van szó - szeretitek szavakkal elbolonditani őket is, környezetét is, de saját magatokat is. Pedig a dolog olyan egyszerű. Te szeretted ezt a lányt és ide akartad hozni a házadba, de apja kikosarazott mint kérőt, mert ismerte szeszélyes természetedet,mivel valamikor tanítód volt. Azután beléptem én az