Matkovics, Marijan: Héraklész; Fordította: Garami Ferenc; Q 298

életedbe, multak az évek és ime, te még mindég magadban hordozod annak a kislánynak az emlékét, amint már örökké hordozni szokták a meg nem valósult szerelmek emlékeit . HÉRAKLÉSZ Badarság ! DEI AN. Egyáltalán nem badarság ! ügy látszik, hogy ma este mégiscsak sikerült megtudnom ki választ el bennünket ! - De hogy ez egy megöregedett szűz, egy thesszáliai vénlány lesz, akinek a bátyját dühödben megölted, nem.. ...erre sohasem gondoltam volna ! Bocsáss meg,de ez nem méltó még egy utolsó halandóhoz sem, nem Héraklészhoz ! Hol van a szépérzéked,ez leg­alább eddig nem hiányzott belőled .- Látod, az nem bántott annyira ami­kor észrevettem,hogy szereted azt a szerencsétlen kis trójai rabszolga­lányt nézegetni. Az igazán formás volt,szemtelenül fiatal és tavaszia­san csábitó. De az,hogy Iolé,egy szegény kis királynak - még hozzá zsar­noknak a leánya - megjelenjen a szivedben mint az én vetélytársam , ez sé^bő rám nézve ! HÉRAKLÉSZ /eleinte halkan és lassan, később komolyan és élesen /: Tökéletes nő vagy, Déianeira ! Féltékeny, kissé egoista, logikátlan és szenvedélyes. Ugy látszik,hogy ezért szeretlek és ezért nem voltál soha unalmas szá­momra . Még akkor sem, amikor teljesen érthetetlen voltál mint egy fel­dühödött nőstény oroszlán, mint amilyen most vagy. De,neked már nem kell féltened a jó öreg Héraklészt, a hűségét. Ez be van már számodra bizto­sítva ! Nézz meg legalább egyszer asszony, mi keresni valóm van nekem más hálószobájában, amikor lassan felesleges leszek a miénkben is,mint ahogy mondottad,hogy napok óta hiába vársz ! Déianeirám értsd meg végre, én nem vagyok sem tenyészbika, sem isteni kéjenc, mint ez a kőszörnyeteg Szörnyeteg melyet te szeretsz bennem látni és melyet egyedül látsz ben­nem, mert -ezzel már régen tisztában vagyok - mert te nem tudnál szeret­ni, nem szeretsz olyannak amilyen vagyok - közönséges,kissé gyáva ember DÉIAN. Ismét kezded az ócsárlást ? HÉRAKLÉSZ Ócsárlok ? Miért ócsárolnák ? Azért talán, mert már napok óta azon gon­dolkodom, hogyan döntsem le ezt a szörnyeteget innen, de nem szimboli­kusan, hanem ténylegesen - hogy kitépjem az istenségteket, a tiédet és egész Héllaszét is az agyatokból és a szivetekből. DÉAIN. / V /szavába vág,szörnyűködve, felsikoltva /: Hagydd abba Héraklész ! Nem tudlak hallgatni ! Nem akarlak hallgatni ! öngyilkosság amit beszélsz, istenkísértés ! - Mint halandó asszony kérdezlek csak azt kérdem ..... milyen joggal emelsz hangot a végzeted ellen ?

Next

/
Thumbnails
Contents