Matkovics, Marijan: Héraklész; Fordította: Garami Ferenc; Q 298
/költőt mellénél és megrázza/: És tudod-e miért ? Beszélj ! Ki£ vártál ? Beszélj, te múmia ! I .vak énekes A haragodről megismerlek, Héraklész, Zeus fiának dühét már számtalanszor megénekeltük és közismert egész Héllaszban . Haragod miatt már sok ártatlan vér folyt l S mégis a költők kedvence vagy,Héraklész ! Terád vártunk ! HÉRAKLÉSZ /visszavonul/: ügy,hát mégis - mégis őrá vártatok./a szoborra mutat./ - Pedig ő egész idő alatt itt volt az orrotok előtt,de ti vakok vagytok és nem láthattátok. - Egyébként nem ti vagytok az egyedüli vakok e házban. - Nem igaz Liha ? - Nem ők az egyedüliek akik arra várnak, hogy a szooor megszólaljon ! Liha pedig -ime- megnémult és hallgat ! Ti mégis arra vártok, hogy elmondjon nektek valamit. Például,hogy an - > ölte meg Héraklész azt a két hatalmas kigyót már a bölcsőjében,amelyek - na jó, ezt már valamennyien kivülről tudjuk, hogy mi mindent csinált.- De ti uj anyagot kerestek a göröngyös, szomjas és -telhetetlen hexamétereitekhek. - Nos,rendben van, halljátok ! / A többiekhez fordul/:Halljátok ti is ! /Hirtelen hangnemet változtat > és gúnyosan,csipkelődően/: Egy héttel ezelőtt - ott azon a hegyen innen egész jól látszik a hely - ott a hegyszoros felett, nem messzi-éjszaka - egyedül voltam - egyszer csak érzem,hogy valami megszúrja a hátamat - mintha két szúrás lett volna késsel ! Megfordulok,de először semmit sem látok.- Amikor jobban megnézem:egy béka ....Közönséges béka kigyó tekintettel.. Néztük egymást ! - Egyszer csak látom: a béka női, nagy hatalmas,varangyos béka. - Mindjobban felfúvódik és mind jobban női. - Már a holdat is eltakarja előlem - a nedve-s kitátott száját kinyitja és én ugy bámulok bele mint valami szakadékba /Hirtelen megszakitva az elbeszélést,Déianeirához és lihához fordul, akik ijedten visszahúzódtak félve a fantasztikus mese folytatásától, mely minden pillanatban botrányba fulladhat/: Mi az ? Talán nem igy volt ? Liha, felelj,igy volt, vagy nem ?
