Giraudoux, Jean: Siegfried; Fordította: Szántó Judit; Q 291
lo o. Genevieve Siegfried Genevieve Siegfried Genevieve Siegfried Geneve ive Siegfrbd Isten önnel. Pedig talán van is egy. Minden bizonnyal a legkönnyebb titok, amelyet földi ember valaha hordozott. Ne mondja el nekem. Önnél még ez a tilalom is kérdés... Hát tessék: mivel követeli , itt a titkom. Voltaképp semmiség.. De ez az egyetlen kis darabka belőle^, amit a barátaim, ?aeg Éva, meg a birodalmi elnök és mind a hatvanmillió német még nem ismer...Semmiség...Csak egy szó... Isten önnel. Igen, maradok... Ez az egyetlen szó, ami nyelvem minden szava közül, amely mintha a multamból járna vissza. Valahányszor hallom, - pedig látni fogja, milyen jelentéktelen, sot, nevetséges, - ez a szó valami ismeretlen szivet, ismeretlen érzékeket érint bennem, mig a többi mind, a legszebbek, a legokosabbak is csak azt a vadonatúj lényt érik el, aki ma vagyok. Biztosan a régi szivem jelentkezik. A vak érezheti ezt a félelmet és ezt a megkönnyebbülést, ha a nappal állitják szembe... Valami tulajdonnév? Még csak nem is főnév. Egyszerű jelző. Hégi életem démona csak egy jelzőt tudott áthajitani uj életembe. Banális, köznapi, szinte közönséges jelző, de a családomhoz, a multamhoz tartozik,ez az, ami bennem feloldhatatlannak bizonyult. Ez az a szó,mely a halálba is elkisér majd. Egyetlen poggyászom....
