Giraudoux, Jean: Siegfried; Fordította: Szántó Judit; Q 291
lo o. Siegfried Genevieve Siegfried Genevieve Sigfried Genevieve Siegfried Ha ez önt is különösebben szórakoztatja, akkor nem bánom. Az igaz,hogy ön csupa mosoly, szelidség, sőt: esupa derű. De mégis, miközben én itt gyászos mutatványokkal parádézom, ön valami szomorúságból szőtt hálót feszit ki alám. Én meg élek vele; alábukom és visszapattanok. Volt egy vőlegényem, aki elesett a háborúban. Az életem akkor szűnt meg, mikor az öné elkezdődött. Sajnálom önt.. De még igy is cserélnék. Cseréljünk. Ne beszéljen igy.... IIa tudná, mennyire megkapta a szememet ós szivemet, amint belépett ebbe a házba, és megéreztem feje fölött, mély és tisztán felismerhető rétegekben, a gyermekkor, a serdülő és fiatal évek terhét. Ön koszorút hord egy kosárra valő anyai szóbél, az első szonáták, szimfóniák, operák tcrhéből, az első találkozásokból a holddal, a virágokkal az óceánnal, az erdővel, milyen súlyosan tévedne, ha fel akarná cserélni mindezt azzal, amit a jövő fcrtpgat önnek, ha az éjszakákat ós a csillagokat nézve azt kellene gondolnia, amit nekem: " Éjszaka, csillagok, én sose láttalak benneteket először... n / mosolyogva / Mert ön bizonyára tegezi őket? Dehát még igy is sokféle érzésnél lehet ilyen szűz benyomása. A becsvágynál, a hatalomnál, a szerelemnél,nem igaz? Nem. Minden hiába, ugy érzem, a szivem tele van fenntartott Ib lyekkel. Nincs olyan rossz véleményem maganrél, hogy azt higyjem: leéltem ennyi évet és
