Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

nyugodna; ha örökre megállna, nem mozdulhatna többet. Az élet kell, hogy nyugodjék is, meg változzék is. A költő csalódik, amikor azt hisz

it végre megtalálta a szabadulást és elért a nyugalomhoz, miután művészi munkáját örökre változhatatlan foraaba rögzítette. Müve csupán tetszhalott. A megszab'dúlás a nyugalom csak az élet tökéletes befejezése után következik be, Ks aki megtalálta és elérte ezt a nyugalmat, az is abban a szerencsétlen illúzióban ringatja magát, hogy azt hiszi: él még, holott annyira halott mar, hogy saját hull ijanak a bűzét sem érzi... iía egy művészi munka tovább él, csupán azért élhet, mert mi képesek vagyunk kimozdítani formájának z irts igából. Alakjat életteli mozgásban oldhatjuk fel. így hát életet mi ajándékozunk neki. Időről-időre különbözőt és • « ' ' 5§tS .- rig tőlünk fűtőén különf lét. záaos életet, nem is egyet. » Folynak a szüntelen viták, melyeknek alapja az, hogy sokan nem akarják elismerni az előbbi tételt. Fedig a vitákból is arra lehet következtetni: mi vagyunk, akik ezt az életet megteremtjük, i'ersze, az az élet, amit én nyújtok, nma biztos, hogy ugyanaz lesz, amit más nyújt... Kérem, bocsássanak meg a hosszú kerülőért, de meg kellett tennem, hogy ide kilyukadjam, i&re a pontra akartam elérni. Valaki ezt kérdezhetné: * - "Ki mondta önnek, hogy a művészetnek feltétlenül életnek kell lennie? Jó; az élet engedelmeskedjék - amint ön mondja - a két ellentétes kényszernek. De emiatt még nem művészet, mint ahogyaa a művészet sem élet csupán azért, mert sikerül megszabadítania magát ezektől a bizonyos ellentétes kényszerektől, és formájának örökös változhatatlanaágában nyilvánul meg. A művészet éppen ezért a teljes és