Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

tökéletes teremtés birodalma, melyben az élet - ahogyan lennie kell - végnélkül változó, állandóan uj meg uj alakulna. Ki-ki közülünk arra törekszik, hogy önön életét a szellemnek ugyanazon tényezőivel teremtse meg, amelylyel a költő teremti müvét. Gs annak, akinek bővebben jutott belőlük s jobban ért hozzá, hogy éljen velük, annak sikerül eljutnia egy magasabb, szerencsésebb helyzetbe és azt tartósan meg is tudja őrizni. De igazi teremtés soha nem lesz belőle elsősorban azért, mert, mert az a sorsa, hogy velünk egyszerre pusztuljon. Másszóval azért, mert állandóan bizonyos cél felé törekszik, igy nem teljesen független. Végül pedig azért, mert állandóan kockáztatja, hogy megzavarják, tévútra vezetik, eltorzítják} hiszen előre nem látott, nem is látható esetlegességek, akadályok korlátozzák, miket mások állítanak az útjába. Bizonyos értelemben a művészet megbosszulja az életet, mert a művészet teremtése annyiban valódi, «menynyiben független időtől, esetlegességtől és akadályoktól} kiteljesedése nincs másban, csak sajútmagában." Igen uraim, én erre azt válaszolom» pontosan igy van. SŐt, megvallom, sokszor megesett velem, hogy aggódó szorongással gondoltam egy művészi munka örökkévalóságara, mint valami elérhetetlen isteni magányra, melyből maga a költő ic, mihelyt a tollát letette, kiszorult: a halandó költő az örökkévalóságból. Félelmes látvány a szobor a maga változhatatlan formájában. Félelmes látvány a változhatatlan forma örök magánya. Minden szobrász - nem tudom biztosan, de feltételezem miután elkészült mttvákft* müvével, ha valóban hisz benne,