Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

- 34 - , Látjátok ilyen egy civiliziúLt állam.... Előbb egy támadás az uccán, aztán meg a színházban is zaklatják az enbert!... Kannibálok! Totina: x A Kontinensen ez a szokás! Dorina: Az ember ákkor lép be a színházba, amikor akar! Nene» Honnan tudná ez a jó nép, hogy mi a szokás és hogyan élnek a Kontinensen?! Hangok: Elég már! Elég! Hinkfuss: /Feláll és a páholyban ülő színészek felé fordul./ Jgy Han, elég! Nagyon kérem magukat, ne vessék el a sulykot! Ignazia: Ugyaft, ugyani Mi az, hogy elvetjük a sulykot? Odalent kezdték! Nem látja, milyen tüzet csapnak, amiért egy kicsikét, véletlenül, zajongtunk? Hinkfuss: Jól van, jól van! De most már elég, a felvonásnak úgyis vége! Verri: Vége?... Na hála Istennek!.... Akkor menjünk ki! Hinkfuss: Ez az!... Kinemmi, kimenni! Totina: En olyan szomjas vagyok! /Elhagyja a páholyt./ íenei Remélem, kapunk fagylaltot?! /J&'megy a páholyból./ Ignazia: Gyerünk gyorsan kifelé, mert mindjárt szétrobbanok a hőségtől! /A vetítés végetért, a graiamofón elhallfat • A függöny egészen összemegy. A nézőtér kivilágosodik./ Hinkfuss: /Felmegy a színpadra és a közönség felé fordul./ A tisztelt közönségnek az a része, amely a szünetben ki szokott menni, ha akar, kimehet, hogy asszisztáljon a botránynál, amit ezek az áldott jó emberek még a színház előcsarnokában is folytatni fognak, űera azért, mintha akarnák a botruxyt, de most már bármit tesznek is, feltétlenül szembetűnő és az által nos megsz lis célpontjai... Szóval, menjenek csak ki az előcsarnokba, de ne mindnyájan, nehogy zsúfoltság