Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

.1 - 23 Hagyjon békén! Engedjen el /A fellemszinészn5 nevét mondja, aztán elszántan Hiakfuss elé kÉp áll./ Ez igy nem megy, rendező ur! Előre megmondom, ez igy lehetetlen! ön megadott egy vázlatot, megszabta a jelenetek sorrendjét; eddig még hn^yjáa. De nekem énekelnem kell. Szükségem van rá, hogy biztosnak érezzem magam a cselekmény menetében kijelölt heIvemen... H

a csak igy, a levegőbe játsszunk továbbra is, nem folytatom! Persze, mert a kisasszony nagy buzgón leírta, sőt, kivülről megtanulta a vázlat szerinti szavakat! Ugye-? Igen, én előre készültem! Maga talán nem? Persze! iün is készültem!.... De nem puszta szavakat magoltam be... Értsük meg egymást kisasszony, beszéljünk nyiltan. Ne várja, hogy kihúzza belőle® azokat a mondatokat, amelyekre maga előre felkészült! Én azt mondom, amit majd mondanom kell! /Erre az összeszólalkozásra a többi szinész egyidejű megjegyzéseket tesz./ - Hogyne! Í3zép is lenne! A Az egyik arra késztesse a másikat, hogy azt mondja, ami neki a legkényelmesebb? - Akkor istenveled rögtönzés! Akár maga is megirhatta volna a többiek szerepét! /Közbevág/ De kérem, hölg eim és uraim!.... Mefjnondtami csak annyit beszéljenek, amennyi épben szükséges! Lehetőleg keveset! - Ha de ebből elég! A bemutatásnak vége. dinéi több alakitást, minél kevesebb beszédet! Csak énrám figyeljenek! Biztositom magukat, hogy a szavak maguktól jönnek, spontán fakadnak az alakításból, amit majd az én elgondolásom szerinti cselekményben