Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

/ 21 Totina: Ignazia: Nene

: Ignazia: Nene: Iganzia

5 Nene

: Ignazia: Dorina: Ignazia: Sampognetta: Igaazia: Nene: Ignazia: Harmadik tiszt: Ignazia: Főszereplő: /Mint előbb Momraina./ Mit beszélsz össze-vissza? äs Nene»,.... /Témadóan, szinte fenyegetőzve, hogy azonnal betömi az anyja száját./ ELhallgatsz végre, mam«|!> Szinte ujjá varázsolja a ruháit... /Mint előbb./ Most már elégi Megtisztítja a foltoktól... /Befogja az anyja száját./ SÍég, mamal ügy szót se többet! /Nene kezét leveszi a szájától./ Kiforditja, és Dorina is.. Nem volt még elég, marná"! Hát idáig jutottunk! Szégyellik magukat! Mint holmi titkolt bűnöket! Hát aztán?! Mégsem igényesek! Kevéssel is beérik. Megelégszenek a színházzal. Akár nem is esznek, ha színházról van szó•.. A mi jó öreg operáink, ah, mennyire tetszenek nekem is! /Rózsával a kezében lépett a szinpadra./ Hát még a Carmen,' mama! /Szájába veszi a rózsát és a derekat szemérmetlenül riszálni kezdi./ Ii l*amore uno strano augello che non si puo domesticar..• Ugy van, ugy van, a Carmen is. De mégsem forrósodik át anynyira a szived, mint annak az operának a tüzénél, amikor látod kirivó, de kétségbevont ártatlanságot és a szerelmes sziv jajszavát: "Ah quell*infame l*onore ha venduto..." • Kérdezd csak Momminát... No de most már elég! /Verrihez fordul./ Ont, amikor először jött hozzánk, ezek a fiatalemberek mutatták be, iimlékszik ugy-e? Bán ne tettük volna sohasem! Bemutatták, mint repülőterünk garnizonjának tisztjét... Kérem, csak mint tartalékos tiszt, hat hónapig. Utána, ha Isten is ugy akarja, vége az aranyéletnek mindazok számápa.