Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

létről tapsolni kezdenek, de azonnal abbahagyják, mihelyt a Valódi közönság nem veszi át a kezdeményezést./ Jellemszinésznö: De igen! Hogyne! Persze, persze, rögtönzünk! Kijöttünk ide és most ön is, én is, rögtönzünk! Hinkfuss: Tehát folytassa! Hivja ki a többi színészt és mutassa be őket! JellemszinósznŐ: Azonnal! /A függöny mögé kiált./ Hé fiatalemberek! Ide, .• - ide mind! ,« !• . Hinkfúss: Na végre! Visszazökkent a szerepébe! Jellemszinésznö: Ne féltsen engeraj fog as not menni!... £de, drág^ barátaim! /Hangos csörtetéssel öt fiatalember lép be, repülőtiszti egyenruhában. Hőször Ignazia asszonyt köszöntik rendkívül teátrálisan./ • - Drága szépséges asszonyom! 'I - iíljen a mi vitéz ílenerálisnőnk! - , - iäs a mi szent védasszonyunk! /Még néhány hasonló felkiáltás, majd o négy lányt üdvözlik. Azok kecsesen v íleszolnak. A fiatalemberek egyike .f ' * ~ Palmiro urat is köszönti./ Jellemszinésznö: /Igyekszik lecsittitani a hangos, ös3ze-vissza beszédet, amit a valóban rögtönzött üdvözlések okoznak./ halkan, halkan kedveseim, ne állítsuk a fejetetejére a világot!... Hagyják abba! Hagyjak abba! mir! ... Gnt, Pomarici, önt Totinának szántam. Jöjjön ide! No, karoljon belej ugy ni! is maga öarelli, Oda Dorináhozl Harmadik tiszt: De nem! Ne tréfáljunk, Dorina hozzám tartozik! /Megfogja Dorina egyik karját./ Barelli: /Dorina másik karját fogja./ Engedd csak el, ha egyszer az anyja neken szánta! 1 1 . \' - ' ' • •• • • • Harmadik tiszt: Szó sem lehot róla! A kisasszony meg én, nagyon jól megértjük egymást.