Weisenborn, Günther: Földreszállt angyalok; Fordította: Lázár Magdolna; Q 285
- 48 «a: Mondogasd: Oh és te! na, mondjad már! Momme:N«gyaád, nekem sürgős dolgom van! Pókokat kell keresnem! Na: Oh és te! Momme:Oh és te. ^a: Ide azzal a beszédnyilássalJ/Atöleli és megcsókolja/ Momrae: begitség! /Elkezd futni, majd megáll/ / na: Gyere már! Ma gyere csak ide szépen! MOfBrie:/elemeli a karját és közelebb jön/ bzóval nem én kezdtem, .Biztos, hogy nem! Ezt taausitania kell! n a: Oh és te! Szeretsz? Momme: Hogy? En? ..Végülis minden felebarátomat szeretem...Persze, szeretem! « a: Eemrait se m érzek! Momue: bemmit a világon? na:' bemmit. Momme: Hát akkor legyen? N a: bzerelem legyen! Morame: Hiszen maga olyan okos nő! Oiyen a feje, mint egy regiment tudósnak és mégis olyan kezdő a aze • lemben, mint egy kislány. Na: /Kétségbeesve/ Miért nem tanit meg rá senki? Mom e: Hát mit bukik ugy a szerelemre? N a: Mert mindjárt vissza kell mennünk! Eljönnek értünk! bzóval gyorsan, kérem! Momme: ^ahát nagysád... nagylány! Idefigyelj! Ilyen gyorsan nem megy az! a megfelelő órának keli eljönnie hozzá, és nem igy, pókos üveget szorongat az ember és mindenféle más jár a fejében. Dolgom van nagysád! Ds különce, is... «a: Mi van különben is? Momme: Különben is, jelen pillanatuan sokkal jouban kivánok egy jó borj tet. i«a: Aha. Momme: /bzakér'celemi.el/ Müldborsósan! Na: akar szerelmes lenni?
