Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-43- , W'i nt erné : Érd e ®es vo lt ? James: Rem. Ug. létszik a /üarsha 11-segély nagyon kipucolta őket. V. int erné: És te, Pat, hogy működtél? Pat: Szavamra, szerencsém volt. Egy öreg hölgy éppen előttem ejtette le gyémánt, csattját az opera előcsarnokéban. Én felszedtem. Persze észrevette. Természetesen visszaadtam neki. Közben meggyőződtea róla , hogy az áru igen rendes... Janet: / Rem sajnálta visszaadni? pat: Nyugodjék meg. ÜZ előadás végén újra találkoztam a hölggyel és néhány perc múlva már igy szólt hozzám: "Látja, kedves barátnőm, a csatt valóban rosszul zárt. Megint elvesztettem." James: /azonnal megértette/ hpp jókor. Nálad van? Pat: Természetesen! James: Gratulálok, fat. k színház ideális munkahely. lat: Es főleg az opera... Az emberek csak azért mennek oda, Jocgy mutogassák magukat... James: Mindent tálcán hoznak,. Bömböl a zenekar, vakítók a diszietek, ez na yon megkönnyiti a munkát. Mindig is igy volt. Emlékszem még - i azokra a statisztikákra, amelyeket az édesapám szeretett összeállítani, akinek előrelátása semmivel sem volt kisebb az ü^yességé• nál... amikor ne® ment az üzlet, mindig csak azt mondta: "Menjetek csak az operába. Oda legalább felöltöznek az emberek. Évente több tizezer fent értékű ékszert vészitenek el az operában. A Nemzeti színházban, ahol kisebb a flanc, tyUUúy lehet dolgozni és nem igert múlik el este kisebb-nagyobb cserebere nélkül, de ott r.égis ritkább az alkalom, - kivéve persze a diszeleadásokat.. /felsóhajt/ Ch, bár csak Péter fogadta volna meg a tanácsaimat. lat: »• , Vajon mit jcüvelhot most? James: á hamis pénzzel az a baj, hogy meg kell fizetni azokat is, akik fortalomba hozzák. Winterné: Péternek jó kapcsolatai vannak, James. Azt hiszi, vállalta volna