Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-34- , ron kell enyhíteni. Az Angol Bank pénze is kevés lenne. Mindezt százszorosan visszakapja, Mr.^ackson, Sams Remélem, nem ugyanilyen pénzben? Tiszteletes: Legyen nyugodt. Ezeket idelenn használom fel kegyes célokra. Az igazi osztalékot, majd odafenn fizetik érte... Micsoda szerencsés vélei-len, hogy itthon vannak! Winterné: Foglaljon helyet, tiszteletes ur. Tiszteletes: Éppen kérni akartam. Winterné: Hogy van

x Mrs. Wqcideburn? Tiszteletes: Missis Waddeburn? Winterné: Néhány perccel ezelőtt mondta, hogy hozzá megy látogatóba. Tiszteletes: Onnan jövök,.. Mrs. inter... Winterné: Na és hogy van? Tiszteletes: Sehogy! Nem is láttam. Nem volt otthon. Es mivel úgyis a szomszédban jártam, eszembe jutottak maguk és azt gondoltam: "Ezer éve nem láttam Winteréket, itt az alkalom, hogy végre egyszer k benézzek hozzájuk!" De nem mertem vsin

x

rf volna ilyen későn zavarni, mmßJUMi ha nem lenne valami fontos közölnivalóm, /gondolkodik, hogy vajon mi?/ James: /hanyag elegánciéval/ Majd a jövő héten, ha megint erre jár. Tiszteletes: Igen, ráérek! Winterné: Nézze csak a ruháját! Csupa hamu minden! Megengedi, hogy lepucoljam? /közben szorgoskodik körülötte, miután előbb a férjével megértő és biztató pillantásokat vélt és visszacsempészi az órát a mitsexa sejtő tiszteletes zsebébe/ Tiszteletes: Végtelenül kedves, asszonyom. Köszönöm. Es most beszélgessünk. Képzeljék csak, gratulálni jöttem magukhoz és majdnem elfelejtettem. James: Gratulálni? Ugyan mihez? Tiszteletes: Egészen

(biztos vagyok benne, hogy Péterre nagy jövő vár azon a poszton, ahová most kinevezték...