Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-35- , Jaraes: Felelősségteljes poszton? Péter? Kitol hallotta ezt? i Tiszteletes: Kitől? Hát az igazgatójától! A Nyugati Bank igazgató ja mondta és i.en boldog, hogy ilyen kiváló munkatársra tett szert. • . Pat: /megdöbbenve/ Péter bankban dolgozik? Tiszteletes: Igen, leányo®. Ennél szebb állásról álmodni sem merhet egy olyan vállalkozó keővü fiatalember, nint Péter. Nem .^omolja, r. Vintea* James: Eszményi! Valóban... Tiszteletes: És Péter olyan fiatal. Egy szép napor megtörténhetik, hogy előléptetik, valamiféle osztályvezetői állásba, ahol aztán mér semmit sem kell csiná lnia, mert hiszen mindig azokat az embereket fizetik a legjobban, akik^csak nézik, hogyan dolgozik a többi. Nem igaz? Ami a leglényegesebb,"az igazgató azt mondta, hogy sohasem látott még ilyen elismerő és dicsérő ajánlóleveleket. Persze felesleges mondanom, hogy én, aki ismerem magukat, szintén megtoldottam a RXÍ dicséreteket, /közben a zsebében kotorászott és most legnagyobb ámulatára előszedi zsebéből az óráját; meglepetve és elragadtatva nézi/ Brávó!... És még hozzá jár is! Képzeljék csak, alig néhány perce kerestem valamennyi zsebemben és sehol sem találtam. Arra kellett gondolnom, hogy egészen biztosar megállt valahol. De mégsem! Jár! /nézi, hallgatja az órát/ Eszem' be sem jutott volna, hogy már ilyen későre jár az idő! Bizto san én tévedtem és az órának van igaza... /felkel/ A viszontlátásra... Felesleges kikísérni, re fáradjon. Megvan az esernyőm is. Jó éjt, Mr.Johnson... Es ha esetleg plébániát óhajt változtatni, ahogy az előbb sejttette, értesitsen, Mr.Johnson, én isme< rem London majdnem: minden vikáriusát... /elmegy, James kiséri,de csak a küszöbig, htfesut int neki a cezével és visszafordul a társasághoz/ Pat: Pété.:-, bankban! Öz már igen!... Rém ügyes! Winterné: Én biztos voltam, hogy Péter nem ejt bennünket. Jemes igazságtalan volt, amikor nem bizott benne.