Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-02- , gyémántot loptak el. Nagyon előkelő hölgy az illető. Sam: Ismerem az esetet! Váron, mikor hozzák James: Azt ugyan vérhatja! Azokat a gyémántokat is visszaküldték. Sam: Mi ez, ragályos betegség? Winterné: Miattam lehet járvány ia. CJfeak mi meg ne kapjuk. Sam: James, maga viccel! v James: /teljés méltósággal/ Jackson!... Nagyon kérem! Miféle hang ez? Ne feledje el, hogy a mi családunkban ez a hivatás apáról fiúra száll - most miir négy emberöltő óta. Winterné: /ugyanugy/ ÁZ én apám művész volt. A művészetéért szabadságét áldozta. Vegye tudomásul, hogy nem amatőrökkel van dolga. Mi üzleti ügyekben nem ismerünk tréfát... Sam: Bocsássanak meg. Máris visszaszívtam, amit mondtam. Winterné: Nem változtat a tényen, hogy mondta. James: /békito hangon/ Drágám! « Patt /bankjegyeket ad ét öamnak/ Tessék! üt darab! Három Pétertől és kettő a mázoló Jótól, azonnal felfedeztem a hibát Diana farán. Sam: Tessék helyette eg otfontos bankjegy. Mégegyszer bocsánatot kérek. /csengetnek. Pat kisiet./ Sam: Csak az hiányzik, hogy ezek a visszaküldések divatba jöjjenek. Nem tudom, hogyan fogunk akkor dolgozni. James: Nyugodt lehat, nálunk ilyesmi nem fog elu|S>rdulni. nn biztosan nem Üttgftfk szakit-oíí a család ősi hagyományaival. Winterné: Nekünk xxx szent elveink vannak, Mr.

Jackson! Mi nem térünk le az egyenek útról, i /Pat bevezeti a tiszteletest/ Sam: Ezektől jobban félek, mint a zsaruktól. James: Én imádom őket. Semmi izgalom. Tiszteletes; /mosolyogva/ Jónapot, kedves barátaim. Micsoda váratlan szerencse hogy mag» itthon találom magukat. /Samhoz/ Jóestét, Mrs. inter... Fogadni mertem volna, hog/ nem találom idehaza, olyannyira, hogy