Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280
Pat; líázlija van. Én az operába megyek, /csengetés az előszobából/ Winterné: Csengettek, Janet. Janet: /kifelé menet/ Hallottam, asszonyom. Már megyek. Jamesj /Pathoz/ Olyan csinos vagy ma este kislányom, hogy az mér nem is igaz Pats Eagyon kedves vagy papa, köszönöm. James: Fogadni mernék, az operában ma este mindenki téged fog bámulni. Köztünk legyen mondva, nem tudom, nagyon célirányos-e? Pat: Én is ettől tartok. James: Érthető. Épp ezért kicsit aggódom, hogy ilyen feltűnően csinos vagy, •V interné: Várunk még valakit ma estére? James: lösetleg Jacksont. Janet: /belép egy névjeggyel a kezében/ Sgy ur van itt és szeretné, ha azonnal fogaanák. wíinterné! Janet, hányszor mondtam már, hogy a névjegyet tálcán kell behoznia. A jó modor mindennél fontosabb. Jól tudja, hogy a látszat után Ítélnek rólunk. Janet: Bocsánatot kérek, asszonyom. Ainterné: A látszatot mindig meg kell őrizni. Ez megtéveszti az embereket. James: Ez az, kedvesem, mennyire igaza van. Winterné: Jól jegyezze meg Janet, hogy az egyetlen dolog, ami az embereket;fegy, ————— ——————tJ mástól (g ^kulönböztat ^palátszat, amelyet magukra Öltenek. Az udvariasságot is csak azért találták ki, hogy a le^yieveletleaebb emberekről is elhiggyék, hogy kiváló nevelésben részesültek... Janet: Igenis, asszonyom, hem fogom elfeledni. Winterné: az udvariasság a legkényelmesebb móoja, hogy olyannak mutassuk, magunkat, amilyenek nem vagyunk. És ez néha hasznos, /férjéhez, aki megdöbbent arccal nézi a névjegyet/ Valami baj van, James? James: John Preston, a ücotland Xard felügyelője* Janet: /felsikolt/ Jajl Istenem1 • Winterné: Janet! Miért sikoltott? I James: He nyugtalankodjék, öz nem hivatalos látogatás. Kéretem a felügyelő urat.
