Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-29- , Sam: Az emberek szeretnek felvágni. Jamesi Ne legyünk rosszmájúak, Van azért itt igazi érték is. /kivesz egy kis dobozból egy gyöngysort/ Tessék!... Mit szól ehhez a csekélységhez? Sam: /figyelmesen vizsgálja az éxszert/ Ez már igen! Hát ehhez hogy jutott hozzá?... Ez magénál van? James: Már látta valaholÄ Sam: Naná nem?... Ezeket a köveket mindenki ismeri! ügy tudtam, NewTorkban vannak. James: A múlt héten érkeztek Londonba. Sam: És ki adta a tippet? James: Egy barátom, aki a wueen <aryn j&tt, Sam: Látom, jó kapcsolatban nincs hiány. Es hogyan jutott be? A földszinten ót? James: Pontosan... Szóval?.... Mennyi?... Sam: Angliában nagyon nehéz elhelyezni. Majd meglátom, mennyit ajánlhatok érte. » James: Az zavarja talán, hogy nagyon szépek? Sam: Nagyon ismertek, az a baj, » James: Tökéletesen megbizom magában, de ha nehéz az operáció, van kéznél más is... egy nemzetközi ügynök... Sam; /zsebrevágja az ékszert/ Menni fog. Pat: /kedvesen/ És ez? /egy karperecet vesz elö a retiküljéből/ Sam: Nem rossz. Ki hordta? Pat: Tegnapelőtt este még egy kövér nő, a Nemzeti Szinházban... röviddel éjfél előtt. Sam: És aztán? Pat: Aztán nem hordta tovább, mert az enyém lett!... tzt hiszem, valami hercegnő lehetett. Volt egy diadémja is. Sam: Kárl Pat: Miért kár?