Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-cLd.ket biztosítani. Winterné: Ezt mintha mondta volna már egyszer. Tiszteletes; Vigyáznom kell, hogy ne ismételgessem magamat. Az már az öregedés jele, tudjákl Winterné: Szó sincs róla. A tiszteletes ur csak azért jött, hogy megérdeklődje, hogy érzi magét nálunk Janet. Tiszteletes: Volt valami más is. De most már nem maradhatok tovább, nagyon késő lehet, /zsebében kotorász/ Ejnye, igazán, ugy látszik, otthon hagytam a zsebórámat. Mindegy. Úgyis csak egy pillanatra ugrottam be. Még ma meg kell látogatnom Mrs... Mrs... Na mi az? Ót pedig csak iBmereml Harmincadik éve ül ugyanabban a padban a templomban ... kax Prendergast neve jár a fejemben, azért nem jövök rá az őrére, pedig a nyelvem hegyén van. Winterné: Talán Wadderbura? Tiszteletes: Köszönöm, ez az. Mrs.waddeburn. A férje nagyon beteg volt. James: Én valahogy ugy értesültem, hogy már egy fél éve meghalt. Tiszteletes: Jó, hogy mondja. Még elfeledtem volna vigasztalni. Miben halt meg' Náthában? James: Vasúti szerencsétlenségben. Tiszteletes: Pompás, /feláll és kezet nyújt/ Jóestét, írs.Wadderburn. Jóestét kedves leányom. Most látom, hogy estélyen volt. Remélem, jól mulatott. Pat: óh nem, még csak most megyek az operába. Tiszteletes: Micsoda bájos ötlet! /indul kifelé/ Ne kisérjenek ki, felesleges. Magam is kitalálok. James: Majd én kikisérem. Tiszteletes: Nagyon kedves, mister Johnson. Jóestét. Pat: A kalapja, tiszteletes url « Tiszteletes: Nálam hagyhatja. Most már mennem kell... /mindenki felé igen kedvesen/ Még egyszer jóéjt. Milyen kedvesek, hogy telefonáltak ért® Pat/ /a tiszteleteshez, aki persze rossz irányban indul kifelé/ Erre tessék, tiszteletes ur.