Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-13- , James: Aranyos ember. Egyenesen aranyos. Pedig én figyelmeztettem. Az uj hitelezési csalási módszere tele volt kockázattal, buktatóval, akadállyal. Az első hallásra leleményes, nem mondom, még csábitó is, De veszedelmes. Ez rendszerint igy van, ha valaki eltér a klaszeJUckZU. szikus tftäm^M&fcälü Elképzelheted, hány szakértő foglalkozott már ezekkel a problémákkal. Semmi lehetőség nem maradt kipróbálatlanul. Kekem legalábbis ez a véleményem... Es higgyétek el, az ifjú nemzedék nagyon helytelenül cselekszik, ha letér az öregek által kipróbált útról, akiket hosszú évek bölcs tapasztalata tanított meg a legbiztosabb módszerekre. Ráadásul még a statisztikák is mellettünk szólnak. Winterné: Kern akadna valami vidámabb téma, ma este, James? James: Oktatom Patot. Ez kötelességem. Alig harminc éve, bennünk is volt annyi merészség, mint a mai fiatalokban. De legalább érdemes volt. .Emlékszem még azokra az időkre, amikor apám ült a Társulat elnokt székében. Csodálatos ember volt. Ma mér alig akad valaki, aki igazán szereti a mesterséget. Es szeretet nélkül, nem lehet semmi nagyot alkotni... Ezt sose feledd, Pat. Pat: Az ám, Bonniéról jut eszembe, Pétert láttam tegnap este. Winterné: Jó szinben van? Pat: Pompásan néz ki, Winterné: Bemélem, nem éhezik. James: Miért gondolja, hogy a fia nem boldogulna? Elhatározta, hogy itthagyja a családi otthont és a saját számlájára dolgozik. Biztosan megtalálja a számitását... Egyedül volt a fivéred, drágám? Pat: Nem. Egy lánnyal, Winterné: Te jó isten! James: Mi a baj? Jobb, mintha fiúval lett volna, my dear. Winterné: James! - /szünet/ És milyen volt? Pat: Egészen csinos, Winterné: A modora?