Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-14- , Pat: A mi fajtánk. Winterné: Ez megnyugtató, És beszéltél Péterrel? Pat: Hem. Más dolgom volt. «James: Helyesen cselekedtél, ha előbb a munkádra gondoltál. Pat: Különben sem látott meg. Winterné: Legalább megkérdezhetted volna, hol lakik. James; Ha akarja, majd maga is megmondja, is ha nem árulja el, akkor biz» tosan megvan rá az oka. Péter alapos és megbízható fiu. Pat: És miért hagyott itt bennünket? James: • Engem nem avatott a bizalmába. Talán az édesanyádat? Winterné: Engem sem, egy szóval sem. Elment. Fagyon furcsának találtam. Igen, igy van ez. Az átlagember nagyon sokszor érthetetlenül áll a zsenivel szemben. Mert meg kell monoinoir, mi tagadás; a maga szakmájában Péter zseni. Ehhez én is értek valamit. Utolsó müve mikor készült? Már több hónapja. De az ilyen munka hosszúlejáratú és Péternek eszébe sem jut, hogy egyszerre elárassza a piacot. Ez volt különben az én véleményem is - alapos megfontolás után. Hem gondolod, hogy az utóbbi időben lanyhult kicsit a munkakedve? Hogy értsem ezt? Unta az ipart. GLhi , Péter? ti/ÚMffy olyan tehetséges. Ennyi benső meggyőződéssel és ennyi munkakedvvel? !£L sem tudom képzelni. Winterné: /szinte sértődötten/ Péter ilyent soha ne® fog tenni, drágám... Benne megbízhatunk, ugy-e, James? James: Micsoda kérdési dear. Pat: Hekem azért néha eszembe jut. James: És a családi hagyományok, Pat? Kislányom... az talán semmi? Péternek is legalább annyit jelentenek, mint neked vagy nekem. Pétsr nekem köszönheti a nevelését, ne feledd. Rendkivülitehetség, nem is ismerek hozzá hasonlót. James: Pat: J axnes: Pat: James: Pat: James: