Flaubert, Gustave: Madame Bovary; Fordította: Garami Ferenc; Q 277

-39bizonyos Tautain Hyppolit nevü iötállószolg lét. A nütét ugy folyt le mintha varázslat történt volna. Tisztelet és becs-lie ta fáradhatatlan kutatóknak,akik éjjeleiket embertársaik sorsának javítására, és szenvedéseik enyhitésére szentelik I Nem az az eset-e ez, amikor föl kell kiáltanunk,hogy a vakok látni fognak és a süketek hallani fognak ? Amit a vakbuzgóság hajdan kiválasztottainak igárt,azt a tudomány ma beváltja.

n /Odakünn láriaa hallatszik, ieront/ VENDÉGLŐSSÉ .Segítség ! i indjVrt meghal ! Jaj,doktor ur .....mit csináljak.., Hyppolit HOMAIS Dehát mi baja a mi érdemes sirepxopodus-unknak ? VENDÉGLŐSSÉ Siessenek ! Görcsökben vonaglik .......a lába borzasztóan meg van dagadva ......gyorsan ! /Elszaladnak a gyógyszerésszel / CHARLES /utánuk menne, de nem mer • Kishitien, mintha tőle várná a segítséget/: Emma ......./térdre esik Emma előtt,fejét Ölébe temeti/: Emma ...mi lesz velem mi lesz ? EMMA /hidegen/: Hagyjál engem ......kérlek CHARLES Csókolj meg, édesem ! _.M A ' /felugrik/: Hagyj békében ! CHARLES Ml bajod ? ..... yugodj meg ! Hiszen tudod mennyire szeretlek!... / Előtte térdelve átfogja a derekát/: Gyere ,édesem l EMMA /ellöki,rideg, elutasító hangon/: Elég ! /kimegy és becsapja maga ut ui a. ajtót, hogy « oaro'.éter leesi.-c a ftEról. - ény miaxn.-iL,./