Flaubert, Gustave: Madame Bovary; Fordította: Garami Ferenc; Q 277

-24MASCDIK FELVONÁS. 4

t kö

zj

át

é

k t /Erdei tisztás. Alkonyat.- Lódobogás hallatszik,mely egyszerre abbamarad./ RODOLFO /A színpad mögött/: tűért állította meg a lovát ? Csak előre !bátran ! EMMA /A szin mögött/: Kern birom tovább. Fáradt vagyok . RODOLFO /A szin mögött/» Megkötöm a lovakat, hogy kipihenje magát./Kisebb sz inet majd karonfogva bejönnek,/ /Rodolfo meglát egy kidöntött fatörzset/ :Oda üljön le ...../ Emma le XL a rönkre, Rodolfo mellette áll és nézi. Rövid szünet után/» Most egyedül vagyunk. Egészen egyedül.A mi sorsunk most már közös ! Kern érzi ? EMMA' Nem. ön jól tudja,hogy ez lehetetlen. /Emma fel akar kelni,de Rodolfo visszatartja és elébe ül a füre/* Hagyjon ! Ne is beszéljünk errőll.... ön megrémít» félek Öntől ! RODOLFO Tőlem ? Hát mit tettem ? /Magához vonja gyengéden a füre/tJöjjön és ne féljen ! Beszéljünk őszintén ! :ii baja volt az imént ? EMMA /remegve/s Menjünk innen . RODOLFO Nem értem. Bizonyára tévedett . Cn a lelkemben olyan helyet foglal él, aminőt egy Madonna a talapzatán. Magasan áll,szilárdan és szenny nem ér fel hozzá ! - De szükségem van a szemére,a hangjára,a gondolatára. Legyen a öar\tom,a testvérem; a jó angyalom! /Átfogja a derekát./ EMMA Esztelenség amit teszek ! ürült vagyok,hogy tovább hallgatom Ont. RODOLFO De,isiért ? .....Emma. Hát gyűlöl engem ? EMMA /spontán/* Azt nem......de RODOLFO AiagágOz vonja/* Emma I EMMA Ö, Rodolfo / Világítás kialszik, a sötétben mág hallastszik Emma lassan elhaló zokogása./