Flaubert, Gustave: Madame Bovary; Fordította: Garami Ferenc; Q 277

-17LEON /elragadtatással/: Én is ugy vagyok ezzel. De van-e kellemesebb dolog, mint este a lámpafénynél le'ülni egy könyvvel a tűzhely mellé, mialatt odakünn a szél vadul veri az ablakokat ? EMMA No,ugye ? * HOMAIS /elvezette Charles ismét az ablakhoz/: Az orvosi gyakorlat a mi vidékünkön nem jár sok vesződséggel. Az emberek elég jól fizetnek,mert a népesség errefelé jómódú. - Cnnek Bovary ur, sok előitélettel kell majd megküzdenie; lépten-nyomon csodálatos makacssággal fog találkozni, amellyel szemben minden tudományára szüksége lesz. Mert errefelé a betegek előbb fogadalmakban, ereklyék csókolgatásában ketesik a gyógyulást, ahelyett hogy mindjárt gyógyszerészhez vagy orvoshoz fordulnának. De mi van azzal a vacsorával Lefrancois asszony ' /kivezeti Chariest a konyhába/: Megnézz Uc mi van vacsorára !/kimennek a konyhába./ EMMA Miért hallgatott ugy el ? LEÓK /felriad/: ön ? Az Cn szavaira gondolok. Az .....olvasásra. Az ember nem gondol semmire, s a: órák múlnak, bár meg sem moccanunk,egész világot járunk be, s gondolatunk, hozzátapadva a képzelt dolgokhoz, belemerül a részletekbe s érdeklődve követi a költött személyeket, beleképzeljük magunkat az alakok helyzetébe, s néha egy tetszik,hogy a mi szivünk dobog kosztümjeik alatt. Sí, MA /elragadtatással/: Pontosan ugy van LEÓK SzinbáihJdományi . •és Filmtudo-. mányi Intézet Kfinyvtára Kem tapasztalta-e, hogy az ember a könyv valamelyik helyén egyszerre csak ráismer tulajdon gondolataira, s hirtelen azt képzeli,ho

cy egy elhomályosodott képet pillent meg, mely valahonnan a múltból került . EMMA De tapasztaltam. LEÓK Ez az oka,hogy leg.jobban a költőket szeretem, ügy találom,hogy a vers gyöngédebb, érzelmesebb, mint a próza, hamarabb meghatja az embert. EMMA oz igaz, de hamarabb ki is fárasztja az embert. Én ellenkezőleg,azokat a regényeket szeretem, amelyeket egy lélekzetre kell elolvasnunk,s amelyek megdöbbentik, megborzongatják az olvasót. Utálom azokat a közönséges alakokat és lanyha érzéseket, amelyekkel a valóságban oly s'irün találkozunk! LEÓK Valóban,asszonyom. Az efféle munkák, nem hatván a szivünkre, eltávolodnak a művészet igazi céljaitól. Ciy kellemes ,az élet sokféle csa-