Lindsay, Howard – Crouse, Russel: A ház ura; Fordította: Füsi József; Q 276
-74Éak&rok én! Ainnio végre látja, hogy eljött a könnyek ideje: mást nem tehet, tehát laaean elkezd simi/ Tudom is én, mit a ka rez tőlemI in egész nap, reggeltől eetig vonszolom magam íe-iol ezeken a lépcsőkön, állandón arra vigyázok, hogy tue rlogyen a kényelmed, hogy a gyerekeket ti3ztességosen felneveljem: foltozom és javítgatom a ruháikat, megyek bevásárolni, - és neked mindaz nem elég, te azt akarod, hogy még hites házikönyvelő i 8 le gyek 1 /mogfaetódva, mégpedig éppen ugy , ahogy Vinnie kivánte/: Vinnie, én nem akarok tőled semmit, csak azt, hogy lásd be, értsd meg végre, hogy a családi életben is szükség van a Jo^an észre. Te ezt nem akarod megérteni,,,Nem akarod észrevenni, hogy mindezt csak a te érdekedben mondom, /Vinnie nyögve-nyöszörögve fejkel, v az Apa lemondóan suhsjt/ Nem i rról van szo, hogv nem akarom kifizetni ezek t a számlákat: annyi pénzem még igazán van, hogy ezeket rendezzem,..De az egész, igy ahogy van: igazán kétségbeejtő, in igazán csak Jót akartam, Clare... /felnéz foleségo könnyel teli szemébe/: Jól van, Vinnie, nincs több kérdeznivalóm. /Vinnie odamegy hozzá, és karját a nyakába teszi/ Megyek és kiállítom e esekm keket. /Mivel látja, hogy Vinnie még nincs egészen megvigssztalódve,"szeretné egy kicsit felvidítani/ Megjegyzem, Vinr.iel - lehet, hogy nincc Jogom aláírni ezeket a csekkeket, mert az Ur anyakönyvi hivatalában nekem még nincs is nevemi Gondolod, hogy a bank figyelembe veszi ezt a dolgot, -vag? talán mégis elfogadja Vinnie: Apo: Vinnie: Apa:
