Lindsay, Howard – Crouse, Russel: A ház ura; Fordította: Füsi József; Q 276

16Ap©: Hi rlon: Ap© : Whitney

: Ap©: Winnie: Whitney

i Vinnie: ?,hi tney: Ap©: Vinnie: Apa: /nyugodtan, de hi tározotten/: Azt majd én man don meg, mit szeress, reit nem! •••To még nem lehetsz olyan okos hogy tudnád, mi Jo nekod, és mi nem! 3 különben is: az s kása na yen finom.•• Nem kell, utálom! A© tározót tan, de már nem olyan nyugodtan/: Na, elég voltl Ezen nem fogunk vitázni. Eredj, és azonnal edd meg! /aki már, Harlan-n©l ellentétben megette a zeblisztkáséjét, mégpedig hat©loas adagot, élén en figyelte a vi tát, most leteszi a kanalát és diadalmasan/: n már megotton a kásámat, papai... ehetek? iáehetsz, fiaml /Whitney lecsiezik a székéről és eliram lik a lépcső felé, - apja utáncszól/ Aztán ügyesen elkapd a labdátI... /utánasz ol szigorúan/ V.hitney! /aki tudja már, mit akar az anyja mondani/ : Tudom, tudom! Előbb megtanulom a mai adagot a kátéból! /megnyuppdv©/: Jól van fi* cskám, eredj csak!... /amint megy fel a lépcsőn, visszaszól/ Harlan, siess, edd meg te is, ha velem akarsz jönniI... /reggelizés közben sorba felbontotta a leveleit és átfutotta őket, most az egyiken megütődik/ Hallatlan! KI a fenének Jut eszébe, hogy ilyen ostoba lovolet Írjon nekem? Mi az, ni* azt? ul van ebben a levélben Cl re?l Azt mondja: ^Kedves barátom, Day: Biztosítjuk önnek a kizáruiagos eladási jogot az Izland-ezlgetakre a hazai Qfünjyszemü kukoricából, amelynek pattogatott kukoricá