Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

SAPKÁS EMBER: /aki erre gyorsan legurult az ágyáról/ OREG: S.K. : vTTBÍTT^ ^S.K.: ÖREG: "* _ * / ÖREG: S.K.: ÖREG: S.K.: ÖREG: S.K.: MUSEIMANN: vTTT-Dtrí /Egy ideig az ajtóból némán szemlélte a jelenetet, azután megszólalt/ Mi lesz itt, kakasviadal?' Sejtettem. A történelem, úgy lát­szik, ismétlődik. De most aztán elég legyen a marakodásból. 37 Kápó kell nektek. Majd mindjárt kijelölünk egyet. /Erre valamennyien összerezzentek/ Te zöld, biztosan szeretnéd ezt a privilégiumot. Az előbb f ezért kínáltál dohánnyal, ugye? Hiába fáradtál. Nem leszel kápó. Az a szokás ugyan, hogy a kápókat a zöldek közül választ­ják, de én most másképpen akarom! Másképp! Te, Polen... nem, nem... Te, Greko, te tetszel nekem... ez igy egészen jó. Te leszel a kápó. Látod, módot nyújtok neked az érvénye­sülésre A Én nem akarok kápó lenni. T\r~v \ r^ ry JL/T3 X « . f . J 7 "TV Jfem birok. En nem tudok embereknek parancsolgatni.^«. Jó kápó lesz belőled. ^g dg laj ha gy; nfta rabirolt . • ü» ur\ óg ttk . iPy-eeaiheZkys Én szobrász vagyok. Kitűnő! Majd formálod a jellemüket! Kitűnő! / En nem birok embereket verni. Nem muszáj. Nem ismerek olyan kápót, aki ne botozott volna. Legyél te ilyen. Mind egyforma. Ne erőltesd, apó, ha nem akarja. Vagyunk itt elegen, választ­hat szx másikat. Tégeá? -

Next

/
Thumbnails
Contents