Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275
- 18 MUSELMANN: /Fölkelt és szó nélkül végigfeküdt az ágyán/ ZÖLD: /Köpött egyet és így szólt, Sapkás Emberhez fordulva/ Van-e még valami kajád, te kereskedő?' SAPKAS EMBER: /kifordította üres tenyereit és végignyúlt fekhelyén/ PROMINENS: Szép kés. ZÖLD: Szép. PROMINENS: Hogyan sikerült becsempésznie? Tőlem még egy rozsdás gombostűt is elvettek. ZÖLD: Te engem magázol? PROMINENS: Igen. ZÖLD: Miért? PROMINENS: Egyebem se maradt. /A szobába közben belépett:/ ÖREG: /és így szólt/ Ki engedte meg, hogy lefeküdjetek? Talpra, dögkeselyűk! Talpra! /Valamennyien gyorsan fölkeltek, csupán Sapkás Ember mász le lassan az ágyáról!,/ / OREG: így ni! Senki se feküdhet le, amig nem hozom a munkameghagyást. Aludhattok még eleget. Ébresztő csak fél négykor lesz. Hol a nyolcadik? S.K.: Nyoldadik? ÖREG: Itt nyolc embernek van hely. Hol a nyolcadik? S.K.: Nincs nyolcadik. Mi kaptunk utoljára szobát. ÖREG: Ugy? Ha hazudtatok - végetek van. ZÖLD: Miért hazudnánk neked, Öreg? Nincs nyolcadik. Rágyújtasz? ÖREG: Nem. ZÖLD: Miért? Kitűnő mahorkám van. Idenézz. No, sodorj egyet... ÖREG: Le akarsz kenyerezni? Tudod-e, hogy én ezt most elvehetem tőled, téged pedig fölakaszthatlak a "zöld zsiráfra" 2^?
