Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 17 r •'S;-' qÜ&i • cicir.ónvi V /-, F,lmfuc!oIat4iet Kí SAPKÁ.S EMBER: /nem ijedt meg. Kebléből lassan, higgadtan kivett egy nevetségesen kicsiny szalámi^éget és lóbálni kezdte Muselmann orra előtt. Valamennyien a darabka húsra meredtek/ ZÖLD: Krisztusom! Egy teljes adag. MUSELMANN: Porca Madona

2-^... Szalámi! Honnan vetted? Mit akarsz vele? SAPKAS ELIBER : /csak mosolygott és lóbálta a szalámit/ MUSELMANN: Beszélj hát! SEBESÜLT: Nem beszél ő veled. MUSELMANN: Miért? Honnan tudod? •^SEBESÜLT: Tudom. Tudom, hogy nem akar beszélni veled. A többiekkel se. MUSELMANN: Bolond? Nem. Nem tudom... lehetséges... /Mint a megigézett kúszott le ágyáról, le nem véve szemét a szalámiról/ He? Nekem adod a szalámit, ha nem veszem el a helyed? Azt akarod mondani? SAPKÜS EMBER: /igenlően bólint/ ZÖLD: /már közel ért és el akarta kapni a szalámivéget, amikor: MUSELMANN: /megszólalt/ Jó! Add ide. De azért hülye vagy... /Azután gyorsan az asztalhoz ült és falni kezdett. Zöld és S.K. szintén az asztalhoz ültek. Nézték, hogyan tűnik el Muselmann szájában a szalámi. Ekkor:/ /nagy zsebkést húzott elő és fenyegetően így szólt/ Add ide a szalámit! /lenyelte a maradékot/ /odaszólt Zöldnek/ Majdanekben ezért meglincseltek volna. Ne magyarázz! Ismerem én is a tábori törvényeket. Nem akartam én elvenni tőle, Csak oda akartam adni a kést, hogy fölszeletelhesse, szép vékonyra. Ugy tovább rághatta volna. SEEESÜLT: ZÖLD: MUSELMANN: ZOLD: MUSELMANN: SEBESÜLT: ZÖLD: