Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 16 ZOLD: MUSELMANN? S.K*

: ZÖLD: MUSELMANN: ^ZÖLD: MUSELMANN: /Nem tartott sokáig a küzdelem. Muselmann hamarosan a földre került/ No látod, hogy az én helyem! Te, én össze... Vigyázz magadra! Mondom: vigyázz magadra! De... ha mégis elindulnának? j. Minden pillanatban eszükbe juthat, hogy továbbnyomuljanak és akkor... És akkor végünk lesz. Ezek halomraölnek bennünket még mielőtt a bátyuskák j<5reggelt kívánhatnának. Én nem hagyom magam megölni. Te nem hagyod? Te? Te ocsmány Muselmann-pofa, mikor érted meg végre, hogy az ő szemükben mi valamennyien, az egész világgal együtt egy lófingot se érünk?! És... különben is, elég a locsogásból. Csendet akarok. 6, kérem, szolgálatára fenségednek. Hány évig parancsolja, hogy hallgassunk? Parancsol talán egy kis szódabikarbónát is alvás előtt? Kuss! Aludni akarok. Azt hiszed talán, hogy félek tőled? Miért veszekednek? Nyugodjanak meg, kérem. Én nem veszekszem, ő a kibírhatatlan és... Hát te mit bámulsz rám? Csúfolódsz, ugye? No, hadd lássuk, nevetséges lesz-e. Gyerünk, lefelé az ágyról. Ott akarok aludni. Tetszik nekem az a hely. Ugorj, ha mondom! /közben azonban/ SAPKÁS EMBER: /akihez Muselmann ezeket a szavakat intézte, nyugodtan tovább ült a helyén és pislogott/ ZÖLD: Hohó! Mekkora hős! Már szinte kezdek félni tőled. MUSELMANN: Na, gyerünk, te, te kramatórium szemetje, hord el magad onnan. Gyorsan! Csak gyorsan! ZOLD: MUSELMANN: PROMINENS: f MUSELMANN: