Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

/Anna/: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: - 32 őrizzen meg tőle az isten. Mintha korallokat vetettem volna itt a szobában, az udvaron, meg az egész faluban,., ilyen nagy, piros korallokat.., /mintha magának mondaná/ A korall - könnyet jelent. Aztán meg mintha mindenünnen kutyák ugatták volna meg a házunkat, bemásztak a szobába, betolták a pofájukat az ablakon, vicsorítottak, ugattak, Olyan mérgesek, rondapofájuak voltak, hogy ... A mérges kutya - szerencsétlenség. Aztán meg, mintha esküvőre öltöztettek volna, tiszta fehérbe, fehér cipőbe, fehér szoknyába, fehér ingvállba. Jézus segits! Ne mondj ilyeneket, asszony. Ments meg uram a bajtól! Miket beszélsz? Ez is jelent valamit? Áh... ne is beszéljünk róla. Istenkísértés! Ne fessük az ördögöt a falra. Isten akarata ugy is teljesül, /csavarja a vesszőket/ Hm... mit csináljak a fával, nem tudom. Meg kéne kérdezni Babicsot, ő megy-e? Igaz. Ha ő megy, én sem maradhatok. Mindjárt előkészítem a szánt, s átmegyek hozzá! /leteszi a kész munkát és leül a padra/ Jaj, hogy nyilailik a derekam. Uramisten, minden erejét másokra pocsékolja az ember. Anna! /a kemencénél/ Mi kell?