Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

- 31 Második felvonás /Diszlet ugyanaz. Nappal, A kemencében ég a tüz, Mikola nyirfavesszőket áztat és csavar. Anna hol a kemencénél tesz-vesz, hol Mikolának segit./ Mikola: Anna: Mikola: Anna: Mikola: Anna: 1. jelenet /Mikola és Anna/ Fogd már erősen, no! Ne engedd el! /csavarja/ így ni! Most add ide. Hogy dögölne meg a fájával együtt! Más már régen le se köpné az ilyen munkát, - nekem meg mennem kell újra, görnyedni az istenverte hasábok alatt, hogy a ménkű emésztené el valamennyit! Ma már könnyebb lesz, mint tegnap. Nézd csak, hogy kiderült. Kiderült, ki ám a rossebet! Tegnap ugy befútta az utat, hogy nyomát sem lehet találni. Nem, ma nem megyek ki. Magamat is csak kinoznám, meg a jószágokat is, - és miért? Forduljon föl a fájával együtt! Igaz, maradj inkább itthon, semhogy ilyen hóban kinlódj. A fa nem szalad el, - munka meg itthon is akad. Ó, ha tegnap hallgattál volna rám s nem mentél volna el!... Mért? A szivem egyre azt súgja, hogy valami baj szakad a nyakunkba. Milyen pogány álmom volt az éjjel, -