Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

- 29 Anna: Csend, jön az uram! /ágyat vet/ /A csendőr leül az asztalhoz és ugy tesz, mintha szunyókálna./ Mikola: Csendőr: Mikola: Csen;

;őr: 8. jelenet /Ugyanazok és Mikola, egy nyaláb szalmát hoz/ /a szoba közepén ledobja a szalmát/ Micsoda hófúvás, - hogy az isten csapna bele! Ha igy megy, reggelre a ház kéményét se lehet majd megtalálni. Alig tudtam az istállóhoz kecmeregni. /levetkőzik/ Hát te Mihajlo, - mért alszol? Azt hittem, hogy beszélgetni akarsz a régi ismerősöddel. /Anna felé kacsint/ Ha jól tudom, valaha ti szerettétek egymást. Sok ostobaságot csinál az ember, amig fiatal. De mióta kitanitottak a katonaéletre, amióta megjártam Bossznia hegyeit, s gatyába ráztak a csendőrségnél, - nincs idő a szerelmeskedésre! No meg a feleséged is - engedelmet a szóért, - valahogy elcsendesedett. Látszik, hogy erősen kézbentartod, igaz? Én; őt? Istenem dehogy, hiszen olyan ő nekem... én érte... de minek is erről beszélni. Nevetséges volna, ha én öreg, - őt! De, hogy neki unalmas, szomorú élete van mellettem

T az igaz. A ti dolgotok. Semmi közöm hozzá.