Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

- :6 /Mikola/: ócska teritőt, készíts párnát, - a bekeccsel pedig betakarőzik. Csendőr: Köszönöm, itt a köpenyem, az is jó lesz. Anna: Majd ón kimegyek szalmáért. Mikola: Mradj csak. Miniján hozom, /felteszi a kucsmát, kimegy/ Csendőr: Anna: Ca

endőr* Anna: Csen .őr: Anna: Csendőr: /inna: 7. jelenet /Ugyanazok Mikola nélkül. Anna ágyat vet. A csend ír hozzámegy, megfogja a vállát/ Anna! /alig hallhatóan/ Mit akarsz? Rámnézni sem mersz? /feléje fordul, de rögtön lesüti szemét és hallgat/ /hosszan nézi Annát/ Gazemberek! Bitangok! Szóval mégis állták a szavukat: eltemettek elevenen! De nem bocsájtja meg nekik az isten! Kiről beszélsz? A kedves jó testvéreidről. Imikor behivtak katonának, egyik bátyád a kocsmában a szemembe megmondta: "kotródj innen kihajló, mig jó dol ,od van, Annát pedig felejtsd el. Soha nem lesz a tiéd, még ha el venen kell eltemetnünk, - akkor sem!" A szemébe nevettem, - de most látom, elérték, amit akartak. /félénken/ Szóval... te nem hatagszol rám? Nem átkoztál el?